Az euróövezetben valószínűsített recesszió negatív keresleti hatásaira hivatkoztak a JP Morgan londoni felzárkózó piaci stratégák, amikor nemrég összeállított új, felülvizsgált térségi előrejelzésükben meredeken rontották az egész közép-kelet-európai országcsoport – de különösen Magyarország és Csehország – jövő évi gazdasági növekedésére adott becslésüket. A korábbi előrejelzéseikben szereplő 1,3 százalék helyett mindössze 0,5 százalékos növekedéssel számolnak a magyar gazdaságban 2012 egészére. (Ahogy a Gki és a Kopint-Tárki is.)
Az Erste Group elemzői szerint a nyolc kelet-közép-európai állam GDP-növekedése az idei évre várt 2,8 százalékos éves szintű bővülésről 2,6 százalékra csökken éves összehasonlításban, viszont az euróövezet növekedése a várakozások szerint 0,9 százalékot ér el úgy, hogy további visszaesés sem elképzelhetetlen. Az euróövezeti adósságválság továbbra is kulcsszerepet játszik a régió fejlődésében, ám hatása országról-országra változik.
Újabb Lehman-csőd?
Három évvel a Lehman-bankház összeomlása után a pénzügyi piacokat újabb vihar fenyegeti. A fejlett gazdaságok növekvő adósságterhe és az euróövezet jövőjével kapcsolatos megválaszolatlan kérdések zöme bizonytalanságot okoz és okozott a piacokon.
– Első pillantásra a jelenlegi kelet-közép-európai helyzet talán hasonlít a Lehman-csődöt követő időszakra, ugyanis a gondok ugyanazok: a nemzetközi kereslet lehetséges összeomlása, a tőkeáramlás hirtelen lassulása vagy akár teljes leállása. Ha az euróövezet meredek visszaesésbe kezd, Kelet-Közép-Európa sem kerülheti el a „fertőzést”. Azonban most három olyan ok mutatkozik, ami miatt a KKE-térség ezúttal jobban jöhet ki a válságból az eurózónához képest: a jóval alacsonyabb államadóssági szint, a jobb költségvetési konszolidációs folyamatok, és a kisebb folyó fizetésimérleg hiány – jelentette ki Juraj Kotian, az Erste Group kelet-közép-európai makróelemzési osztályának társvezetője.
A nyolc kelet-közép-európai ország egyike sem néz szembe olyan komoly kihívásokkal a folyó fizetési mérleg egyensúlytalanságát, az államadósság fenntarthatóságát és a bankszektor lehetséges kockázatait illetően, mint az euróövezet periférikus államai. Ez az állítás részben 2009-ben is igaz volt, amikor a piacok egyes kelet-közép-európai országok külső egyensúlytalanságát tartották szem előtt, ám akkor még teljesen figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a kelet-közép-európai államok jóval kisebb államadósságot halmoztak fel, mint az euróövezetben akár az egyes államok, akár a magánszektor. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy az államadósság szintjét illetően a piacok ma már inkább különbséget tesznek az egyes országok között. Például a hitelminősítők javítottak Románia és Csehország besorolásán, elismerve a költségvetési konszolidáció terén elért eredményeiket. (A Standard and Poor's viszont aggódik a magyar gazdasági intézkedések miatt – pontosabban Orbán VIktor által bejelentett devizahiteles mentőprogram miatt. A hitelminősítő szerint ez a gazdasági növekedést is veszélyeztetheti, írja a Bloombergre hivatkozva a Napi Gazdaság – szerk) A fejlett európai gazdaságokhoz képest az adósságráta egészséges szinten mozog a régióban, és ez egyben kevesebb olyan veszélyt is jelent, amely a térség növekedési potenciálját csökkentené.
Jelentős mértékben javult a strukturális költségvetési hiány
A kelet-közép-európai országok költségvetési hiánya felduzzadt ugyan a válság alatt, de még így is a problémásabb euróövezeti országok szintje alatt maradt. A költségvetési deficitek növekedése a válság előtti időszakra vezethető vissza a térségben, ugyanis a szóban forgó országok a gazdasági fellendülés évei alatt elmulasztották konszolidálni államháztartásukat.
A ciklikusan növekvő adóbevételek nagyarányú bővülése közreműködött a háttérben meghúzódó strukturális problémák elfedésében, amelyek a későbbiekben teljes erővel sújtottak le. Szinte az összes kelet-közép-európai országot úgy érte el a válság, hogy a strukturális hiányuk a GDP-hez viszonyítva meghaladta a 3 százalékot. Közben a legnagyobb piaci nyomás (és az IMF ellenőrzése) alatt lévő államok meghatározó lépéseket tettek a fiskális konszolidáció irányába, amelynek segítségével a válság előtti szintre sikerült leszorítaniuk strukturális hiányukat.
A legszembetűnőbb haladást Románia érte el, itt ugyanis a strukturális hiány a GDP-hez viszonyítva a 2007. évi közel 9 százalékról az Európai Bizottság 2011. évre szóló becslése szerint 3,3 százalékra esett vissza.
Magyarország is jelentős előrelépést ért el ezen a téren, de jobbára csak a gazdasági növekedést az esetek többségében hátrányosan érintő egyszeri, vagy ideiglenes intézkedések révén. A szóban forgó intézkedéseket valódi reformoknak és az államháztartási kiadások visszavágásának kell felváltaniuk, figyelmeztet az Erste Group.
– Románia folyó hiánya a GDP majdnem 14 százalékáról mára 5 százalék alá zuhant, Horvátországban 7 százalékról 1,4 százalékra esett vissza, Magyarország pedig a 2007. évben mért 7 százalékos hiány helyett ma már 2,8 százalékos többletről számolhat be (a magánpénztári vagyon államosítása miatt – szerk). Ennek nyomán pedig a kelet-közép-európai országokat régebben oly sérülékennyé tevő külső finanszírozási igény jelentősen lecsökkent. Ez a folyamat pedig sokkal gyorsabban ment végbe a térségben, mint az eurózóna perifériáján lévő egyes országok esetében – mutat rá Juraj Kotian.
A ciklikus szektorok alacsony arányban szerepelnek a GDP-ben
A kelet-közép-európai országok ma már a gazdasági ciklusuk teljesen más szakaszában járnak, mint három évvel ezelőtt, tehát a jelenlegi gazdasági visszaesés kevésbé viseli meg gazdasági növekedésüket. 2008-ban a beruházások és a raktárkészlet rendkívül magas szinten állt, így a gazdaságok a potenciális GDP felett teljesítettek. Azóta e bruttó hazai termék e két ciklikus komponense már kisebb mértéket ölt. A térség gazdasági jelenleg a potenciális szint közelében, vagy az alatt teljesítenek, ezért külső sokk esetén a GDP-jük nem zsugorodna olyan erőteljesen.
Az Erste Group elemzői kiemelik: nem valószínű, hogy a gazdasági lassulás ismét olyan mértékben jelentkezik, mivel a beruházási aktivitás már így is erős visszaesést mutat, a GDP arányában a válság előtti 30 százalékos csúcsról a semlegesebben értékelhető 20 százalékra csökkent. Emellett a kelet-közép-európai gazdaságok a potenciális szinthez közeli, vagy nem sokkal az alatti teljesítményt nyújtanak jelenleg, szemben azzal, hogy egy évvel a Lehman-bankház csődje előtt a termelésük 1,8 százaléktól 10 százalékig terjedő mértékben múlta felül a potenciális szintet.
A válság elhúzódása felerősítette a bizonytalanságokat, és azonnali következményekkel járt a gazdasági döntések egész láncolatára, kezdve a fogyasztói bizalom csorbulásával és a termelőszektorba áramló beruházások visszaesésével egészen a kockázatkerülés felerősödéséig, a finanszírozási költségek megugrásáig, valamint a készpénz és más likvid eszközök iránt világszerte megnövekedett keresletig. Mindez persze nem tesz jót a gazdasági növekedésnek, ami a második félévben máris visszaesést mutat. A szeptemberben nyilvánosságra hozott második negyedéves részletes GDP-adatok tanúsága szerint számos kelet-közép-európai országban csak a beruházások és a nettó export vezérelte a GDP-növekedést, míg a háztartások és az állami szektor fogyasztása megtorpant, sőt vissza is esett.
– „Nehéz elhinni, hogy az euróövezet adósságválságának lassú megoldása által okozott kár teljesen visszafordítható lenne. Azonban a piacokat megnyugtató megoldás született, ami egyes kelet-közép-európai országok jegybankjai számára megteremtheti a lehetőséget az alapkamat csökkentésére. Úgy véljük, a kelet-közép-európai országok most felkészültebbek a válságra, mint három évvel ezelőtt. A költségvetési és a külső egyensúlytalanságok visszaszorítása miatt a gazdasági visszaesés a várakozások szerint nem jár annyira komoly hatásokkal, mint 2009-ben” – véli Juraj Kotian.
