A Capital Economics tanulmánya szerint Kína magas hazai megtakarítási rátája azt is jelenti, hogy a kínai folyómérleg-egyenleg jelentős többletekre hajlamos, és ez - a Kínában érvényes tőkekorlátozásokkal együtt - szintén az ellen szól, hogy a jüan tartalékvalutaként a dollár komoly riválisává válhasson.
Ahhoz, hogy a kínai fizetőeszköz más jegybankok számára jelentős nemzetközi tartalékként szolgálhasson, Kínának nagy mennyiségű, jüanban denominált, biztonságos, likvid és konvertibilis befektetési eszközzel kellene ellátnia a világot, ehhez azonban arra is szükség lenne, hogy a kínai kormány feladja a hazai gazdaság felett gyakorolt politikai ellenőrzés nagy részét - áll a Capital Economics Londonban bemutatott tanulmányában.
Hasonló következtetésekre jutott friss helyzetértékelésében egy másik tekintélyes londoni elemzőműhely, az Oxford Economics is, "eltúlzottnak" nevezve azokat a kijelentéseket, hogy visszaszorulóban lenne a dollár tartalékvalutaként betöltött globális szerepe.
Az Oxford Economics elemzői is azt emelik ki tanulmányukban, hogy a dollár globális pozícióját a tartalékvaluta-szerepnél sokkal több tényező határozza meg, és ezek között kulcsfontosságú a világkereskedelmi forgalom elszámolásán belüli súlya.
A ház kimutatja, hogy a kereskedelmi számlázásokhoz használt fizetőeszközök között a dollár aránya az 1998-2019-es időszak átlagában folyamatosan, gyakorlatilag egyenes vonalat követve 60 százalék körül jár.
