Minden, ami a jóléti államhoz kötődik, oktatás, egészségügy, szociálpolitika, közösségi közlekedés, nyugdíj a gazdaságpolitika fontossági sorrendjének végére került. Ehhez kapcsolódik, hogy mindenfajta hosszútávú gondolkodásnak is vége lett. Az egész hasonlít az amerikai „Whack A Mole” (Csapd le a békát) játékra, amikor egy táblából előugranak a békák és az a feladat, hogy minél előbb lecsapjam azokat. Minél gyorsabban csapom le, annál hamarabb ugrik elő egy újabb. Nagyjából ez a kormányzás, amiben az Orbán-kormány a legügyesebb. A társadalom nagy részének úgy tűnik ugyanis, hogy milyen hatékony a kormányzás, mert az előző kormánynál is ugyanez volt, csak azok még el sem tudták találni a békákat. Mindig mellé csaptak, ezért bénának tűntek. Most csak annyi történik, hogy felugró békákat jól eltalálják, de ebben aztán semmiféle hosszútávú gondolkodás nincs.

Most az aktuális probléma, hogy nincs belső kereslet. Válaszul hirtelen a kormány megtalálta a lakásügyet, ami ott ketyeg évtizedek óta, mint probléma, vagyis, hogy kevesebb új lakás épül évente, mint amennyi amortizálódik. Következmény: a lakhatási költségek időtlen idők óta rendületlenül mennek felfelé. Megoldás: jövőre az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokat adómentesen fel lehet törni lakáscélú felhasználás esetén. A gyenge kereslet élénkítésének oltárán tehát feláldozták az önkéntes nyugdíjpénztárak megtakarításainak egy részét. A béka lecsapása megtörtént, mindenki megnyugodhat, jöhet a következő béka.