A szakember úgy látja, a magyar jóléti állam története a Kádár-rendszerben kezdődött, amikor az ötvenes években ráébredtek a döntéshozók, hogy a Marx által megálmodott kommunizmus megvalósíthatatlan. A rendszer legitimitását azonban fenn kellett tartani. Az elnyomás és a nacionalizmus mellé ezért beemelték a nyugati jóléti modellt, amire aztán vastagon támaszkodtak is. Tulajdonképpen ezzel becsapták az embereket, hiszen a nyugati modellt adták el szocializmusnak. Nem ez volt ugyan a marx-i ígérvény, de hát úgysem olvas senki Marxot gondolták. Így aztán kialakítottak egy nyugdíjrendszert és más szociális elemeket.
Pogátsa Zoltán szerint a rendszerváltáskor egyetértés volt abban, miszerint a munkásőrség, az egypártrendszer, az oroszok mennek, de a jóléti állam marad.
Egy leaszfaltozott utat nem törünk fel azért, hogy újra sár legyen.
Ehhez képest azóta minden kormány bontogatni kezdte a jóléti rendszert. Sose mondták ki, de gyakorlatilag ez történt. A 90-es években legalább még volt egy hosszútávú gondolkodás, ami egy háromlábú nyugdíjrendszert hozott létre. Az első pillér az állami felosztó-kirovó rendszer, a második a magánnyugdíjpénztárak, a harmadik pedig az önkéntes nyugdíjpénztárak voltak. Ezt ölte meg a magánnyugdíjpénztárak pénzeinek államosítása. Azóta gyakorlatilag ki is mondja a kormány, hogy jóléti állam kuka, helyette van a munkalapú társadalom.