Az elhúzódó gazdasági válság több olyan vállalkozásfejlesztési, hatékonyságnövelési módszert is a felszínre hozott az elmúlt öt évben, amelyek bár korábban is léteztek, kevesen éltek velük. Ilyen egyebek között a klaszterek szerveződése, vagyis amikor azonos ágazatban működő cégek fognak össze és próbálnak meg – a közöttük meglévő természetes verseny ellenére – közösen érvényesülni.

Az összefogás mikéntje igen változatos a gyakorlatban, de a cél mindenképpen a versenyképesség növelése. Ennek érdekében működnek együtt a tagok az üzleti élet bármely meghatározó területén: a tőkebevonástól, a beszerzéstől és a marketingtől a kutatás-fejlesztésen át a HR, illetve a munkatársak képzéséig. S hogy kik lehetnek tagok? Bárki, illetve mindenki, attól függően, hogy mi az összefogás konkrét indítéka. Ezek szerint regionálisan is megkülönböztethetünk nemzetközi – például európai uniós – klasztereket, ilyenek alakultak mintegy nyolc évvel ezelőtt elsőként az autóiparban, majd az informatikában multinacionális vállalatok szervezésében. Vannak azután csak belföldiek. Híres példa erre az olasz textilipar, vagy nálunk jól működik ilyen összefogás a vendéglátásban, ahol a néhány nagyobb, a piacot meghatározó vállalkozás mellett egyre több a kicsi. Sőt, lehet egy klaszter határvonala egyetlen ipari park is: a közös érdekeltség a földrajzi közelségből fakad. A lényeg tehát, hogy a klaszterekbe tömörülő, adott vállalkozások találjanak azonos célt, és ennek rendeljék alá az akár a versenytárs kárára való érvényesülési törekvéseiket.

A klasztereket sokan a konzorciumokhoz hasonlítják, ami annyiban helytálló, hogy mindkét esetben egyébként önálló vállalkozások szabad együttműködéséről van szó. A konzorciumok azonban egy-egy konkrét projekt megvalósulására jönnek létre, és csak addig maradnak fenn, amíg az adott beruházás, üzleti vállalkozás be nem fejeződik.

Kép:PP/FényesGábor

Az Európai Unió gazdaságfejlesztési programja kiemelten számít a klaszterekre a következő uniós költségvetési időszakban is.

Klaszter létrehozása 5 lépésben

1. Fel kell mérni a lehetséges tagokat, azok igényeit és állapotát, amelynek a segítségével a későbbiekben kialakítható a klaszter tevékenysége, szolgáltatásai és beruházási igényei.
2. A cégek a belépési szándékukat az úgynevezett klaszteralapítási szándéknyilatkozat aláírásával fejezik ki, amely alapján később összeállítható az alapító okirat és a szervezeti és működési szabályzat.
3. Jogilag maga a klaszter az alapító okiratnak és a szervezeti és működési szabályzatnak (SZMSZ) a tagok általi elfogadásával és aláírásával jön létre.
4. Létre kell hozni a szervezet képviseletét ellátó úgynevezett gesztorszervezetet, mivel a klaszter önmagában nem jogi személyiség. Ez bármilyen gazdasági formában működhet, vagy lehet akár nonprofit szervezet.
5. Kezdődik az érdemi munka, ami a sok-sok egyeztetésből, a tagok érdekeinek az összehangolásából és a kölcsönös érdekeltség folyamatos fenntartásából áll – a közös tevékenységek kiválasztása, megszervezése és működtetése mellett.

A klaszterek alakulása – állami támogatással –2008-2009-ben kapott lendületet Magyarországon, de sok akkor létrejött tömörülés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A tevékenységük elhalt, bár formálisan ezek nem mind szűntek meg. Ezért is nehéz megbecsülni a ma ténylegesen működő hazai klaszterek számát, de a szakértők szerint néhány száznál többről nem érdemes beszélni. Annak ellenére sem, hogy 2011 januárjában a klaszterek megalakulását az állam ismét erőteljesen ösztönözte. Akkor jelentek meg az Új Széchenyi Terv keretében a Vállalati együttműködés és klaszterek támogatása című pályázati konstrukciók. Az „Akkreditált Innovációs Klaszter cím elnyerésére” című (AIK-2011 kódszámú) pályázat még elérhető, a beadási határidejét 2013. december 31-ig meghosszabbították. Az aktuális pályázatokról a Magyar Gazdaságfejlesztési Központ (MAG) Zrt. honlapján lehet tájékozódni.