Amióta világ a világ, a divatiparban a tervezők mindig is kölcsönöztek. Jobb esetben a képzőművészet és festészet nagyjaitól vagy az utca népétől. Karl Lagerfeld például söfőr vezette sötétített limuzinban járja Párizs utcáit, és nézi, ki mit hord. Ralph Lauren pedig egyszer így fogalmazott: „Negyvenöt évnyi másolás, ezért jutottam el oda, ahol vagyok.” Ő a hagyományos vadnyugati viseletekből és az amerikai felső tízezer 19. századi öltözeteiből épített huszadik századi világmárkát.

Vajon hányan gondolnak a minden cégben megtalálható vállalati tudásra, céges know-how-ra, üzleti titokra és a szerzői jog alá tartozó alkotásokra értékes szellemi tulajdonként? Nem sokan, pedig ha tudnák, hogy ezek olyannyira valódi értékkel bírnak, hogy még itthon is van példa több százmillió forintos know-how tranzakciókra, lehet, hogy átértékelnék a helyzetet.

PP grafika

Az Amerikai Egyesült Államokban a büntetendő koppintás is gyakori, köszönhetően a szellemi tulajdonjognak az európainál lazább rendszerének: az olyan használati tárgyak dizájnja, mint a ruha vagy a kávéskancsó, nem védethető le önálló szellemi alkotásként vagy szabadalomként. Védettek viszont a ruhaminták a tervező halála után hetven évig, és a szellemi tulajdonjog fogalma alá tartoznak a parfümösüvegek, az ékszerek, a kiegészítők (szemüveg, öv), a sportcipők és persze a logók is.

Európában ugyan erősebb a jogi védelem, de mint Guillermo C. Jimenez, a New York-i Fashion Institute of Technology professzora állítja, a diszkontdivat európai márkái – a H&M, a Zara, a Forever 21 – is másolják a nagy sztártervezők elképzeléseit. Az 1984-ben alapított Forever 21-t például az évek során ötvenszer perelték be, legutóbb 2015-ben a H&M indított eljárást versenytársa ellen.

PP grafika

Az európai cégek tervezőket foglalkoztatnak, akik kicsit koppintanak a márkás ruhákról, amerikai társaik viszont egy az egyben másolják azokat. Jimenez szerint még az ismertebb amerikai brandeknél is előfordul, hogy ízekre szedik, majd utángyártják valamelyik neves tervező darabját. A komplikált mintázatú kötött ruhákkal világhírűvé vált Missoni házaspár örököse, Margherita Missoni például 2014-ben az Instagramon kritizálta Michael Kors amerikai tervezőt, amiért szerinte ellopta családja híres cikcakk vonalas mintáját. Ő nem perelt, ám ugyanebben az évben a New Balance beperelte Lagerfeldet, amiért a divatguru a leginkább a futócipőiről ismert márka sportlábbelijével teljesen megegyezőt dobott piacra. Roberto Cavalli ellen pedig kaliforniai graffitiművészek nyújtottak be keresetet.

PP grafika

A hamisítás is virágzó biznisz: a hamisított áruk éves forgalma gyorsabb ütemben nő, mint a legális termékeké. A globális hamispiac ma eléri a hatszázmilliárd dollárt, vagyis a világkereskedelem hét százalékát. A világgazdaság tetemes veszteséget könyvel el a hamisításon: az egyes cégek értékesítésből származó bevételeinek elmaradása és kiadásai mellett a divatházak beszállítói köre is jelentős üzlettől esik el ugyanis a csalók miatt.(Az Unióban 30 ezer állásba kerülnek a hamis órák.)

A divatházak próbálnak fellépni a jelenség ellen. Tory Burch amerikai divattervező például kétszáz honlapot perelt be cipői és táskái hamisított változatainak árusításáért. A precedensértékű esetben a bíróság 164 millió dollár kártérítést ítélt meg, ám arra nincs sok esély, hogy az üzletasszony be tudja hajtani a neki járó összeget a webshopoktól. Hatásosabb lehet a megelőzés: 2020-ra az előrejelzések szerint a divatházak globálisan évi 20,5 milliárd dollárt fordítanak majd az eredetiséget bizonyító csomagolásra, hogy segítsenek a vevőnek megkülönböztetni a valódit a gagyitól.

Forrás: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM), Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT), International Anti-Counterfeiting Coalition, npr.org, Reuters, The Economist, The New York Times, Women’s Wear Daily