Bár a magyarok legnagyobb arányban a nyugdíjasévekben várható jövedelmük mértékétől, valamint a súlyos betegségektől tartanak felmérések tanúsága szerint, a 18 és 65 év közötti lakosság mindössze tíz százalékának van megtakarítása. Pedig a magánmegtakarítások becsatornázása nélkül kétséges, hogy milyen színvonalú öregségi ellátásra számíthatunk másfél évtized múlva. A lakosság megtakarításra fordítható forintjaiért küzdenek az egészségpénztárak is. Bár az elmúlt években a pénztártagok saját befizetései valamelyest nőttek, még mindig a munkáltatói tagdíj-kiegészítés adja a kasszákba beérkező pénzek közel hetven százalékát a legtöbb egészségpénztár esetében. Noha a jegybank szektorjelentése idén meglepően szűkszavúan tér ki erre az önkéntes ágra – talán azért, mert most először az egészségpénztárak, az önsegélyező pénztárak és az egészség- és önsegélyező pénztárak adatait összevontan mint egészség- és önsegélyező pénztári intézménycsoportot kezeli a felügyelet –, az azonban így sem kétséges, hogy továbbra is csökken a munkáltatói tagdíj-hozzájárulás, amit alig kompenzál az egyéni befizetések csekély bővülése.
Magyarországon az egészségtudatosság sajnos nagyon alacsony fokon áll, akár az államot, akár az egyént tekintjük. Leitner György, a Diagnoscan Magyarország vezérigazgatója szerint az természetes, hogy egy fejlett ország állami egészségügye nem képes az idősödő társadalmak egészségügyi igényeit teljes mértékben finanszírozni. Ezért helye van mind a köz-, mind a magánellátásnak, akár egészségpénztári vagy egészségbiztosítási formában. (Az emberek többsége még manapság is azt hiszi, hogy a nyugati színvonalú ellátást kínáló egészségbiztosítás a felső 10 ezer kiváltsága, de az állami ellátást kerülik, ha lehet.)
– Egyéni szinten nem vagyunk hajlandók hosszú távon előre gondolkodni, Akkor esünk pánikba, amikor baj van, és ekkor már hatalmas összegeket is hajlandóak vagyunk fizetni – sajnos legtöbbször zsebbe – a gyógyulásunkért. Állami szinten – a rendszerváltás óta – az egészségügy nem kapott sohasem prioritást. Keveset – és azt is rosszul – költünk az egészségügyre, ráadásul inkább költünk a deficitek utólagos pótlására, mint a prudens gazdálkodás, illetve a prevenciós szemlélet ösztönzésére – fejtette ki véleményét a szakember a Patika Egészségpénztár egyik hírlevelében.
Kiss András, a Budai Egészségközpont marketing- és kommunikációs igazgatója szerint az emberek egészségtudatosak lennének, miért is lenne másként, hiszen mindenki szeretne minél tovább, betegség nélkül élni. Azt, hogy ez a vágy érvényre jusson, alapvetően két dolog akadályozza: egyrészt az egészséggel kapcsolatos ismeretek hiánya, másrészt az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés nehézségei.
Pedig az államnak is elemi érdeke lenne, hogy támogassa az öngondoskodás térnyerését, több okból is. A gyógykezelés finanszírozása drága, az egészséges társadalom hatékonyabban termel, a magánrendszerben igénybe vett szolgáltatás révén pedig csökken a közellátás terhe.
Jövőre pedig még nehezebb helyzetbe kerülhetnek a kasszák, amikor az önkéntes pénztári tagdíj-kiegészítés már az egyes meghatározott juttatások kategóriába fog tartozni, és 49,98 százalékos adót kell utána fizetni. Olyannyira nem, hogy a K&H szakértői szerint a következő egy évben nagyítóval kell majd keresni a béren kívüli juttatást nyújtó vállalkozásokat.
– Az új cafeteriarendszer tervének bejelentésekor készült felmérés eredménye szerint a következő egy év során a kkv-k mindössze 37 százaléka kalkulál a béren kívüli juttatások valamelyik formájával, ami az elmúlt tizenkét év legalacsonyabb aránya – mutat rá Kovács Viktor Zoltán, a K&H kkv-marketingfőosztályának a vezetője. Elgondolkoztató a felmérés egy másik eredménye is: az Erzsébet utalvány és a közlekedési hozzájárulás után – ez mindkettő kikerül a béren kívüli juttatások köréből – a készpénz-cafeteria lépett a harmadik helyre a népszerűségi rangsorban. Ez pedig megint nem az öngondoskodás térnyerését fogja erősíteni. Hacsak fel nem ébred az emberek veszélyérzete, és a pénz egy részét befizetik önkéntes pénztári számlára. Ha úgy vesszük, ez nem is rossz üzlet, hiszen az egyéni befizetést 20 százalék szja-visszatérítéssel az állam is megtoldja.
A múlt tanúsága szerint, ha az önkéntes pénztári adóterhek mérséklődnének, a munkáltatók valószínűleg bőkezűbben támogatnák dolgozóik öngondoskodásra fordítható megtakarításait. 2012-ben, amikor a munkáltatói tagdíj-kiegészítés után 30,94 százalékos kedvezményes adót kellett fizetni, 42,5 milliárd forint munkáltatói hozzájárulás áramlott például az egészségpénztárakba, 2015-ben pedig 35,7 százalékos adó mellett már csak 31,1 milliárd folyt be. A munkáltatók által befizetett cafeteriaadó viszont nem volt kevesebb akkor, amikor alacsonyabb volt az adókulcs, sőt! A Patika Egészségpénztár számítása szerint 2012-ben 13,17 milliárd forint, 2015-ben csak 11,13 milliárd folyt be ebből a forrásból a költségvetésbe.
