A kohéziós források csökkenése mellett a Magyarország számára szintén nagyon lényeges közös agrár politika (KAP) teljes uniós büdzsén belüli aránya is folyamatosan csökken, a 2013-as körülbelül 43 százalékról 2020-ra 33 százalékra. Prioritás marad a biztonságos és egészséges élelmiszerek előállítása: több mint 280 milliárd eurót kap a KAP 371,72 milliárdos keretéből. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke szerint mindez nem azt jelenti, hogy a farmereknek kevesebb jut, mivel a határokon átívelő programok finanszírozása olcsóbb, mint 27 nemzeti agrárpolitika támogatása. A gazdálkodóknak nyújtott közvetlen szubvenciók 30 százalékát környezetvédelemi szempontokhoz kötik, a balti és délkelet-európai termelők hektáronkénti kifizetéseit megemelik, és csökkentik az eddig kivételezett helyzetben lévő termelők támogatását. Lewandowski szerint a bolgár, a román és a balti termelők járnak majd a legjobban a változással.
A környezet biztonsága és a klímaváltozás kezelése minden támogatandó célban ott lesz: a bizottság legalább 20 százalékra szeretné növelni az ezzel kapcsolatos kiadások arányát a különböző szakpolitikai területek hozzájárulásainak átcsoportosításával.
A két nagy szakpolitikán megspórolt összeg lehetővé teszi, hogy az infrastrukturális kiadások bővítésén túl K+F-re, oktatásra és külügyre is többet költsön Európa. 15,2 milliárd euró az oktatásra és képzésre szánt keret - ez 68 százalékkal több, mint a jelenlegi periódusban -, és 46 százalékkal nőhetnek a K+F-kiadások is. A következő hét évben 80 milliárd euróval járulna hozzá a közösség az európai kutatásokhoz és innovációs projektekhez annak érdekében, hogy a kontinens globális versenyképessége javuljon.
Szomszédságpolitikára a korábbi 57 milliárd euró helyett 70 milliárdot szánnak. A külső határok védelmére 8 milliárdot, szomszédpolitikára 16 milliárdot, a világ legszegényebbjeinek megsegítésére pedig 20,6 milliárd eurót különítenek el.
Igazságosabb rendszer kell
A közösségi büdzsé - szemben az egyes tagállamok nemzeti gyakorlatával - nem tartalmazhat sem többletet, sem hiányt. Az évek során azonban egyre inkább a tagállamok hozzájárulása lett hangsúlyos, szemben a hozzáadottérték-adó (héa) alapú bevételekkel. 1988-ban az előbbi mindössze 10,9, az adó viszont 60 százalékkal részesedett a büdzséből. 2005-ben már 74,5 százalék származott hozzájárulásból és 14,1 százalék a héa-alapból. Az unió speciális visszatérítésekkel, egyéni kompenzációs mechanizmusokkal próbálta tompítani az egyenlőtlenségeket, ami mára kusza, átláthatatlan és messze nem igazságos rendszerhez vezetett. Így a hétéves periódusra vonatkozó keretszámok vitájában mind komolyabb tényezővé váltak a nemzeti befizetési alkuk.
Az Európai Bizottság 2004-es, a helyzet megoldását célzó háttéranyagában egy európai bevételi forrásrendszer kialakítását javasolja. Az ebben szereplő számos adónemből a mostani javaslatban kettő szerepel: megsarcolnák a pénzügyi tranzakciókat, és bevezetnék az uniós áfát, legfeljebb 2 százalékos mértékben.
A 2020-ra 60 milliárd eurós bevétellel kecsegtető európai adók bevezetésével párhuzamosan megszűnne a jelenlegi héa-alapú forrás és eltörölnék a tagállami költségvetési visszatérítések követhetetlen rendszerét. A brit rabatt, valamint a német, a holland és a svéd visszatérítés helyett évente egyszer átalány kifizetést kapnának azok az országok, amelyek aránytalanul nagy mértékben járulnak hozzá a büdzséhez és nettó pozíciójuk torzul. A bevételi oldal új szerkezetéről azonban valószínűleg nem lesz könnyű meggyőzni az uniós állampolgárokat.
