A hétfői korai kereskedési órákra is átterjedt az a rossz hangulat, ami pénteken kezdődött el igazán a török lírával, a török kilátásokkal kapcsolatban. A líra árfolyamát már korábban kikezdte a török cégek növekvő devizaadóssága és az USA-val kibontakozó diplomáciai konfliktus, és tovább rontott a helyzeten, amikor pénteken Donald Trump amerikai elnök bejelentette a török alumínium és acéltermékekre kivetett vám megduplázását. A török pénzügyminiszter ugyan megígérte, hogy előáll egy rendezési tervvel, amely már rövid távon is enyhíti a török líra válságát, de Erdogan elnök legutóbbi nyilatkozataiban éppen a leghatékonyabb eszköz, a radikális kamatemelés ellen foglalt állást.
Konszolidáltabb feltételek között egy ilyen helyzetbe került ország vezetése beismerné, hogy egyedül nem tud megbirkózni a nehézségekkel, és az IMF segítségét kérné. De Erdogantól ez a lépés nem várható, mivel ez a személyes hitelességét tekintve komoly veszteséggel járna.
Ütik a feltörekvő devizákat és az eurót
A török líra helyzete világszerte kihatott minden eszközosztályra, és ennek volt köszönhető, hogy a vártnál magasabb (mi több, a globális pénzügyi válság óta legmagasabb) szintről (2,4%) szóló USA-beli maginflációs jelentés ellenére is meredeken emelkedtek az USA állampapírok árfolyamai.
A G10-es devizák körében az amerikai dollár és a svájci frank egyaránt erősek maradtak, a japán jen hozzájuk képest is erősödött, az euró pedig gyengült, mivel sok európai banknak nagy állománya van a török adósságból.
A jüan az új menekülővaluta
A török eseményeken és azok hatásain kívül a legfontosabb tényező, amire a devizapiacnak figyelnie kell, az a dollár/jüan árfolyam. Ha Kína engedi a USDCNY-t 7,00 fölé emelkedni – márpedig óriási a nyomás ebbe az irányba -, az újabb muníciót adna a piaci aggodalmaknak.
Az USD tehát most éppen másodhegedűs a jen mögött, de likviditás szempontjából a dollár egy igen jelentős biztonsági menedék, ha a kockázatok nőnek. De arról sem szabad elfeledkezni, hogy a frissen kijött, a vártnál magasabb 2,4%-os maginflációs értéket teljesen figyelmen kívül hagyta a piac, és emiatt a teljes hozamgörbén csökkentek a hozamok.
Az euróval most gyakorlatilag úgy kereskednek, mint egy magas kockázatú devizával, és ez érthető is a török adósságnak nagyban kitett EU-beli bankok miatt. De azért ez a típusú kockázat nem rendszerszintű problémából ered, ezért teret kell adni annak a lehetőségnek, hogy az efféle aggodalmak túlzottak. Másrészről viszont kijelenthetjük, hogy az EU politikailag felkészületlen egy mini válság kezelésére is, és azt sem tudni, hogy mit lép az Európai Központi Bank. Az olasz kamatfelárak mindenesetre újból nőni kezdtek.
Az angol font éppen jobban teljesít az eurónál, mivel az Egyesült Királyság kitettsége kisebb Törökország felé. Ha Törökországgal kapcsolatban megnyugszanak a kedélyek, az EURGBP irányát újra a Brexit határozza meg.