A vámháborúnak ugyanis van egy elég komoly következménye. Az amerikai piacokról esetlegesen kiszoruló termékek helyet keresnek maguknak máshol a világon, melynek egyik természetes, s talán a legfontosabb célpontja az EU. Így ha a magas vámok ténylegesen maradnak vagy akár tovább emelkednek az USA-ban az elkövetkező időszakban, az kínálatnövekedést okoz az európai piacokon, ami árleszorító hatással bír. Ugyanakkor az USA-ban a korábban bespájzolt termékeknek köszönhetően még nem jelent meg az inflációs nyomás. Ahogy a raktáron levő készletek kifogynak, s egyre inkább az újonnan beszerzett termékek jelennek meg a piacon, úgy fog megállni az infláció csökkenése, sőt, valószínűleg emelkedésbe csap majd át. Mindeközben az EU-ban – mint fentebb írtuk –inkább infláció leszorító hatással bír, mivel az amerikai termékek aránya kisebb az fogyasztói mixben. Így az EMU-ban nem kérdéses a kamatcsökkentés, miközben az USA-ban igen.

S az egésznek van egy másik vonzata is. Neveztessen a hosszú hozamok alakulása, ami ugyan alapvetően piac mozgatta tényező, de azért a rövid távú hozamok, amelyeket a jegybanki kamat horgonyoz, mégis hatnak. S ehhez még a költségvetési hiány, illetve annak fenntarthatósága is befolyásoló tényező. Az pedig egyértelműen megint csak az EU, EMU felé billenti a mérleget. Szóval az amerikai hozam alakulása (emelkedése) inkább benne van a pakliban, mint az EMU-ban, még akkor is, ha valamilyen szinten ezek is összekötődnek. Így a kereskedelmi háború, ezen a vonalon is inkább az öreg kontinensnek kedvez. (Erstemarket)