„Japán az egy dráma, húsz éve nincs növekedés, nő az adósság; USA végtelennel nyomtatja a dollárt, a költségvetés hiánya az egekben; Európa mindjárt szétesik, nincs politikai egyetértés. Gyakorlatilag minden fejlett országban azt látjuk, hogy az országok pénzei rosszak, a mögöttük lévő fedezet folyamatosan, gyorsan romlik, ráadásul erősen szaporítják is ezeket a pénzeket. Mindennek az eredménye, hogy a rossz fizetőeszközhöz képest emelkedik az ára az olajnak, búzának, a földnek, valamint a részvényeknek" - írta Zsiday Viktor, a Citadella Consulting Zrt. vezérigazgatója a blogbejegyzésében. Lehet, hogy fordulópontjához érkezett a gazdasági világválság.

Amerika nem szigorít

A válság kitörése óta a kormányok különböző ösztönzőkkel és laza monetáris politikával igyekeznek működőképessé tenni az országokat. Az út nem új, hiszen a kilencvenes években Japán is hasonló eszközök segítségével próbálta leküzdeni az adósságválságot. A felhalmozott tartozások miatt kialakult deflációs helyzetben pénznyomtatással kívánta a megfelelő mederbe terelni a gazdaságot. A lakossági megtakarítások államkötvényekbe kerültek, a részvények árfolyama pedig némileg csökkent. Azóta ezen a pályán halad a japán gazdaság. Nem szárnyal, de működik, hangzott el a Concorde Alapkezelő egyik rendezvényén.

A válság kirobbanása óta az amerikai költségvetés 100-120 milliárd dollárt pumpált a gazdaságba, és ezért mindössze havonta 40 milliárd dollárral nő a nominális GDP. Ráadásul, az amerikai ingatlanpiacon a W alakú válság jelei mutatkoznak: a legfrissebb adatok szerint a szektor továbbra is tetszhalott. A monetáris ösztönzőkkel teremtett tőke tehát egyelőre nem oda vándorolt, ahová kellene. Sem a munkaerőpiacot, sem a helyi ipart nem növelte kellőképpen. Emelkedik viszont a búza és a nyersanyag ára, valamint az infláció.

A helyzet elvileg szigorúbb monetáris politikát és kamatemelést sürgetne, ám a lépésnek keresletet visszafogó hatása van a mérleg másik oldalán. A Fed, úgy tűnik, csak ez utóbbira figyel, és az élelmiszer- és energiaáraktól megtisztított maginflációra fókuszál, ennek alapján pedig nem lát okot a beavatkozásra. Legfontosabb célja továbbra is a gazdaság felpörgetése, és a közleményekből az derül ki, hogy ennek érdekében készek hosszabb ideig kivételesen alacsonyan tartani a kamatszintet. „A stimulusok fennmaradnak azután is, hogy a központi bank gazdaságösztönzési célú hatszázmilliárd dolláros kötvényvásárlása júniusban befejeződik" - szögezte le Ben S. Bernanke, az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve elnöke április 27-én. A mennyiségi lazítás tavaly novemberben startolt, azóta a jegybank havi 75 milliárd dollár értékben vásárolt eszközöket.

A Bloomberg hírügynökségnél megjelent írás szerint azonban az amerikai jegybankárok között sem tökéletes az összhang abban, hogy hogyan és mikor kell szigorítani a politikán. William C. Dudley, a New York-i Fed elnöke szerint a fő cél a fogyasztás beindulását akadályozó munkanélküliségi ráta 9 százalékos szintjének letornázása, míg mások - köztük a philadelphiai Fed-elnök, Charles Plosser és dallasi kollégája, Richard Fisher - úgy látják, a túl hosszú várakozás az infláció fellángolásához vezethet.

Fékezés és konjunktúra?

- Az Egyesült Államokban változatlanul nem csökken a központi bank mérlegfőösszege, de a második lazító program kifutásával megszűnik az eddigi gazdaságélénkítő hatás. Előbb-utóbb vissza kell venni a stimulusokat, kérdés, hogy mikor és hogyan - mondja Samu János makroelemző, aki szerint a szigorítás korai lenne ma még.

Ami biztos, hogy a világban nő az infláció. De ha a jelenség átmeneti, a monetáris szigor feleslegesen ártana a gazdasági növekedési kilátásoknak.

- Az infláció összetételéből inkább a globális gazdaság átalakulásából származtatható árarány-átrendeződés következik. A feltörekvő országok jelentős gazdasági növekedése mellé társuló magas energia- és nyersanyagigény következtében drágulnak a nyersanyagok és energiahordozók. A jelenség alapvetően egy éven belül kifulladhat, ha az említett termékek relatív ára nő, míg másoké nem, és végül az infláció beáll egy alacsonyabb szintre. Az árnyomás egyre több helyre begyűrűzik, de a lassú átárazódású termékek - ezek tükrözik egy gazdaság inflációs várakozásait - jelentős mértékben nem alkalmazkodnak. A bérek nyomottak, a munkaerőpiac laza, így semmi nem utal tartós inflációra - véli az elemző.

Eközben folynak a tárgyalások az USA költségvetési kiigazításának mértékéről, idejéről és sebességéről. A demokraták nagyon és tartósan laza költségvetési programjához képest a republikánusok már keményebb irányt képviselnek. A következő egy-két évben valószínűleg szigorodik az amerikai költségvetési politika, kérdés, hogy addigra megerősödik-e annyira a növekedés, hogy a fékező hatás ellenére fennmaradjon a konjunktúra.

A 2008-as válságot korábban is gyakran hasonlították a 33-as nagy gazdasági világválsághoz. Akkor az 1937-ben hozott fiskális kiigazítás újból recesszióba küldte az amerikai gazdaságot. A rövid távú gazdasági kilátásokat tükröző konjunktúraindikátorok pedig két-három hónapja jelentősen csökkennek a tengerentúlon, ami azt tükrözi, hogy a költségvetési élénkítésnek és a monetáris lazításnak köszönhető felpattanás kezd csillapodni. A jövőben így is mérsékeltebb növekedés várható, az Egyesül Államok valószínűleg ezért is ódzkodik a szigorítástól.

Európa más úton

Az Európai Központi Bank (ECB) másképp ítélte meg a helyzetet áprilisban, miután az európai éves infláció elérte a 3,2, az euróövezetben a 2,8 százalékot. Az elmúlt két és fél év leggyorsabb fogyasztói árindex-növekedése lépésre késztette a teljes inflációs mutatót szem előtt tartó európai jegybankárokat, és a kormányzótanács egyhangú döntése mellett Jean-Claude Trichet 25 bázisponttal 1,25 százalékra emelte az irányadó kamatot.

Annak ellenére, hogy az egyre nagyobb bajban lévő periférikus gazdaságok alkalmazkodását is a laza monetáris politika tenné könnyebbé, vagy hogy az unió vezető gazdaságában, Németországban semmi jele nem mutatkozik az inflációnak - 1,5 százalék -, megtört a több mint két éve tartó trend. Sőt, elemzői várakozások szerint hasonló mértékű emelésre lehet számítani negyedévente 2012 folyamán.

- Európa kevésbé tolerálta az inflációt, de a lépést túlzás lenne kemény monetáris politikának nevezni. Az inflációhoz képest még mindig alacsony az alapkamat - kommentál Samu János, aki ennek ellenére úgy véli, Európa előreszaladt, miután az inflációs nyomás az eurózónában sem a lakossági fogyasztásból vagy a bérkiáramlásból táplálkozik.

Sokan, így Robert Barrie, a Credit Suisse közgazdásza sem tartja valószínűnek, hogy sokáig lehet más monetáris politikát követni tengeren innen és túl. Az eltérő frankfurti és washingtoni lépések veszélyeire figyelmeztet a Financial Times cikkében Michael Heise, az Allianz vezető elemzője is. A magasabb eurókamatok hatására - az eurózóna egyes országainak adósságválsága ellenére - gyengülhet a dollár, ami az amerikai importárak emelkedésével jár. Ez pedig befékezheti az európai országok export hajtotta növekedési dinamikáját is, miközben az Egyesült Államokban, ennek hatására, felgyorsulhat az infláció.

Ráadásul a jelentős részben dollár bázisú nyersanyagárakat tekintve valószínűleg a Fed lépései fontosabbak, így a globális inflációs nyomás egyik motorja az európai lépések ellenére is elképzelhető, hogy felpörög.