Az infláció mindig is része volt a mindennapjainknak, évről-évre eltérő mértékben. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a fogyasztói árindex éves átlagos növekedése 2022-ben 14,5 százalék, 2023-ban 17,5 százalék, 2024-ben 3,7 százalék, míg 2025-ben 4,4 százalék volt. De mi szerint és milyen logikával nőttek ez idő alatt az egyes adómértékek?
Ahol az inflációkövetés automatikusan megvalósul
Az infláció bizonyos esetekben nemcsak a fogyasztói árakat emeli, hanem közvetlenül növeli az állami és önkormányzati adóbevételeket is.
Ennek legkézenfekvőbb példája az áfa: mivel az adó alapja közvetlenül a termék vagy szolgáltatás ára, minden drágulás automatikusan magasabb adóbevételt eredményez. Az áfa ilyen értelemben a leginkább inflációérzékeny adónemünk. Hasonló mechanizmus figyelhető meg a helyi iparűzési adónál is, hiszen az adó alapja a vállalkozások korrigált árbevétele, így az infláció által felhajtott árak közvetlenül növelik az adóalapot, és így az adóbevételt is. Végül, ahogy emelkednek az ingatlanárak, úgy nőnek automatikusan a vevők által fizetendő vagyonszerzési illetékek is.
Beépített inflációkövetés
„2024-ben a jogalkotó több, főként tételes adó esetében közvetlenül beépítette az inflációkövetést a szabályozásba. Ez az úgynevezett valorizációs rendszer azt jelenti, hogy az adó mértékét a törvényben meghatározott alapösszeg és a tárgyévet megelőző év júliusi inflációs adata alapján kell meghatározni, majd a következő évben ezt az összeget kell tovább növelni az újabb inflációs adattal, és így tovább” – magyarázza Barta Péter, a Jalsovszky partnere.
