Bulgária után a második legalacsonyabb termelékenységű élelmiszeriparral működünk, a magyar gazdaság termelékenysége az EU 27 országa közül hátulról a negyedik. Nincs felzárkózás, így nemhogy az öt legjobb ország között nem leszünk, de a legjobb 15 között sem.
A fogyasztást tekintve Magyarország Bulgária után az EU második legszegényebb tagállama lett. Már Románia is megelőz minket.
És akkor itt következik a kérdés, hogy akkor valójában hová tűnik a pénz?
Egyrészt a beruházási pénzek eredendően a korrupció melegágyai. Erről szól a mostani EU botrány is, amelyben Eva Kaili szocialista európai parlamenti képviselőt, az EP volt alelnökét, valamint három társát múlt pénteken letartóztatták a belga hatóságok egy Katarral kapcsolatos korrupciós ügyben. A befektetők és beruházók bizony mindenütt szívesen adnak megvesztegetési pénzeket a biztos siker érdekében. E területen csak becsült számok léteznek, de Magyarország tekintetében nagyon gyanús, hogy nem engedjük itthon az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) munkáját. Vajon miért lenne baj, ha a himpelléreket elkapnák?
Másrészt a politikai pénzosztogatás, ami tönkre teheti az országok gazdaságát. Az ellenzék volt pénzügyminisztere, Oszkó Péter szerint az ezer milliárd forintos pénzkiszórás az emberek közé a választások előtt most a magas inflációban köszön vissza. Ez ügyben nem lehet külföldre sem mutogatni, hogy onnan érkezett volna. Mindenütt alacsonyabb az áremelkedés, így sehonnan nem tudott beáramolni a mostani rendkívül magas infláció. A politikai pénzosztogatás eredményeit feléltük, jót mulattunk, de a gazdaságot nem lendítette előre egy jottányit sem.
