Ha igaz, amit Szijjártó Péter mond az itthoni beruházási volumenről, akkor Magyarországon most korábban soha nem látott gazdasági aranykornak kellene lennie. Gondoljuk csak meg, a 8 éve elindított beruházások többségének már termőre kellett fordulnia, vagyis a munkavállalók fogyasztásának javai, a munkaadók által befizetett adóknak csörögniük kellene valahol nagyon hangosan az állami bugyrokban, ezen keresztül pedig az oktatásban, az egészségügyben, az infrastrukturális fejlesztésekben.
Ehhez képest a tanárok folyamatosan tüntetnek, szeptember elseje óta 2600 tiltakozó akciót szerveztek. Az egészségügyben a Magyar Orvosi Kamara felmérésére szerint 4500 orvos hajlandó azonnal letétbe helyezni a felmondását a rájuk vonatkozó törvény tervezett átalakítása miatt. Az infrastruktúra területe pedig felettébb ingoványos. A másodrendű utak sok helyen a múlt századot idézik, az autópályák és gyorsforgalmi utak kapacitása kicsi. Rég bővítésre szorulna az M1-es és az M0-ás, legalább három Duna-híd hiányzik. A vasút helyzetéről érdemes Lázár János építési és közlekedési minisztert idézni.
A 8500 kilométer hosszúságú vasúti pályák 50 százalékán van sebességkorlátozás, továbbá a magyar vonatok naponta 150-200 órát késnek, ami érdemben lehetetleníti el a közlekedést.
Szijjártó Péter folyamatos győzelmi jelentéseivel szemben a számok, a valóság egész mást mutat. Erről beszélt nagy meglepetésre a kormánypárti Matolcsy György jegybankelnök is a közelmúltban.
