A KSH friss összegzése szerint a belföldi állandó vándorlás során tavaly egy-egy vármegye lakosságának átlagosan 3-4 százalékát mozgatták meg a ki- és beköltözések, a legnagyobb aktivitást Pestben (4,3 százalék), a legcsekélyebbet Csongrád-Csanádban (2,7 százalék) regisztrálták. Ennél jóval nagyobb különbségeket mutat, ha azt nézzük, hogy a lakhelyváltók mekkora arányban találhatták meg a számításukat a saját vármegyéjükben. E szerint Győr-Moson-Sopron bizonyult a legkomfortosabbnak, ott a költözők 70 százaléka helyben talált magának megoldást. Azt követte holtversenyben Vas és Baranya (67 százalék), s alig maradt el mögöttük Borsod (65 százalék), Szabolcs (64 százalék) és Zala (63 százalék). Ezzel szemben Pest vármegye az új lakhatást keresőinek csak 41 százalékát tudta otthon tartani, s Jász-Nagykun-Szolnok is csak kevéssel volt ennél sikeresebb (49 százalék).

Pestből nem csak sokan költöztek ki, hanem a vonzereje is jelentősnek bizonyult, így összességében 5.397 fővel nőtt a lélekszáma. Pestből az elvándorlás fő útja tavaly is Budapestre vitt, majdnem kereken 10 ezren költöztek a közvetlen szomszédtól a fővárosba. Ám Budapest vándorlási mérlege még ezzel együtt is szolid veszteséget (-596 fő) mutatott. Ezret meghaladó nyereséget Pest vármegyén kívül csak Győr-Moson-Sopron tudott elérni (1.388 fő) nyugaton, míg hasonló nagyságrendű veszteséget három terület is elszenvedett keleten: Szabolcs-Szatmár-Bereg (-2.275 fő), Borsod-Abaúj-Zemplén (-2.131 fő) és Hajdú-Bihar (-1.176 fő).