Ha az eredeti kérdést most 180 fokkal megfordítom és ebből az új szemszögből nézem, akkor a műanyagiparnak nagy perspektívát jelenthet a hulladékfeldolgozás.

Pontosan. Például a PET palackok újrafeldolgozási kapacitása már most is hatalmas, 10-100 ezer tonnákban mérhető. Alig érzékelhető viszont a műanyag hordók, a ketchupos és a majonézes palackok újrafeldolgozása. Ezek a csomagolóanyagok, valamint a fóliák többsége égetőben végzi, sok széndioxidot termelve. A legnagyobb problémát sajnos nem is ez jelenti, hanem az, hogy míg az új műanyagtermékek gyártásához szükséges alapanyagok nagyon olcsók, addig az újrahasznosításhoz szükséges alapanyagok drágák. Ennek eredménye, hogy az újrahasznosított alapanyagokból készülő műanyagok előállítása gazdaságosan jelenleg lehetetlen. Itt szabályozási beavatkozásokra volna szükség, környezetvédelmi adókra, vagy a széndioxid kvótához hasonló bonus-malus rendszer bevezetésére. Ez nem a gyártók dolga, hiszen nekik versenyképes termékek előállítása a feladatuk.

A szabályozás elmaradottsága tehát a legnagyobb gond.

Ipari technológia már van mindenre. Olyan válogató gépek léteznek, amelyek apró szemcsék közül is képesek kiválogatni a lilákat, a szürkéket, a sárgákat. Szelektálnak színre, méretre, alapanyagra, de nem éri meg.

A két gyár megvásárlásával Önök most mekkorák lettek a magyar piacon?

Alig lettünk nagyobbak, hiszen a kollégák elsősorban exportra termeltek. Ezen azonban változtatni szeretnénk.