Példa van az első és a második forgatókönyvre is. Az IBM a miniszterelnöknek küldött levelében kifejezetten hangsúlyozta, hogy nem a hazai befektetési klíma az oka a mostani székesfehérvári gyárbezárásnak. Ebben az esetben egyértelműen a világméretű gazdasági recesszió következtében kényszerült az IBM kapacitásának csökkentésére. Az EDS informatikai szolgáltató vállalat magyarországi ága viszont „jól járt” a nemzetközi helyzettel: a költségcsökkentési stratégia eredményeképpen az egyes nyugat-európai központokban kiépített szolgáltató kapacitás átkerül(t) Magyarországra, és katalizálta a hazai beruházások megvalósulását. Az ügyfelek pedig a szolgáltatás minőségében semmilyen változást nem észlelnek a jól képzett magyar munkaerőnek köszönhetően – hangsúlyozzák az EDS vezetői. Egyelőre úgy tűnik a Philips elektronikai részegységgyártó üzletágának átalakítása sem érinti a győri üzemet, mivel a konszern elsősorban a tengerentúli létesítményekre koncentrál.

A gyárbezárások, leépítések azonban napjainkban úgy tűnik általános jelenséggé váltak a világban. Szinte naponta olvasható az újságban, hogy valamelyik nagy nemzetközi vállalat stratégiát vált, racionalizál, vagyis az elhúzódó világgazdasági lassulás következtében elmaradt nyereségét valahonnan máshonnan igyekszik pótolni. És miután hazánk is egyre inkább aktív része a globális vérkeringésnek, óhatatlan, hogy ennek mi is érezzük a hatását-
A politika azonban most sem hazudtolta meg önmagát, és egyesek máris Magyarország versenyképességének romlását, illetve a változó befektetési klímát emlegetik a gyárbezárások indokaként. Az persze tény: a fizetések emelkedésével romlik a pozíciónk a bérversenyben, az EU csatlakozás közeledtével lassan megszűnnek a befektetőket vonzó adókedvezmények, és bizony korlátozott azoknak a beruházásösztönző támogatásoknak a köre is, amelyek a csatlakozás után nyújthatóak lesznek. Azért a kormányzat kezében továbbra is maradnak eszközök, amivel reméljük élni fog, mint például a kiegyensúlyozott és vállalkozásbarát környezet biztosítása, vagy a nyitottság a párbeszédre.

Azon azonban érdemes elgondolkodni, hogy milyen befektetőket szeretnénk vonzani, illetve, hogy a bérverseny-e a megfelelő eszköz a működőtőke megtartására. Nem biztos, hogy kétségbeejtő, ha a Mannes Mann Székesfehérvárról Kínába telepíti át gyártó kapacitását (mintahogyan 2000-ben megtette), és ezzel ugyan utcára kerül 1000 – főleg szakképzetlen - munkaerő, miközben az Ericsson fejlesztőüzemet nyit, vagy a GE kutatóbázist hoz létre Magyarországon. Kérdés, hogy hosszútávon fenntartható, illetve fenn akarjuk-e tartani, hogy a hazai munkaerő bére a kínai, ukrán, vagy más tőlünk keletebbre lévő piacok fizetési színvonalával versenyezzen, vagy inkább az uniós jövedelemszintet tűzzük ki célul. Ez utóbbi már csak azért is tűnik jobbnak, mert így lesz kedve boltot nyitni a Tesconak, a Maxx-nek, a Corának, a Mangonak, a C&A-nak, Marks & Spencer-nek, Debenhams-nek, és még sok más nemzetközi kiskereskedelmi áruházláncnak. És ugyan ezek az üzletek valóban nem fognak ezreket foglalkoztatni, ám ingatlant bérelni, adózni, és azért pár száz embernek munkát adni, igen.

Sőt, azt is kétlem, hogy azok a multinacionális nagyvállalatok, akik milliárdos nagyságrendű beruházással gyártó, vagy fejlesztő üzemeket hoztak létre pusztán az adókedvezmények megszűnése miatt sátrat bontanának, és áttelepülnének Romániába, vagy Szerbiába a magasabb kedvezmények reményében. Amúgy a nemzetközi felmérések is azt mutatják: a nagybefektetők nem az adókedvezmények végett jönnek Magyarországra (amit viszont kapnak, azt kihasználják). Ennél nagyobb vonzerő a közelgő EU tagság, a szakképzett munkaerő, no meg a kiegyensúlyozott gazdaságpolitika. A tőke a megbízható, és együttműködésre képes környezetet kedveli, ezt pedig a tavaszi választási hadjáratban a jobboldal majdnem „elkampányolta”! A bizalmat pedig most újból fel kell építeni.

Szóljon hozzá!