A g7-es csúcstalálkozók története során sosem volt még ennyire feszült találkozó, a résztvevők sosem voltak ennyire megosztottak, mint az idei, a kanadai Charlevoix-ban tartott gyűlés. A fejlett ipari országok (USA, Nagy-Britannia, Japán, Németország, Olaszország, Franciaország, Kanada, valamint az EU képviselője) vezetőinek először nem sikerült egységes álláspontot megfogalmazni, miután Donald Trump amerikai elnök – aki ekkor elhagyta a találkozó helyszínét – utólag visszavonta a közös nyilatkozat támogatását.
Ennek, ha hihetünk a résztvevők nyilatkozatainak, rövid távon is lehetnek konkrét gazdasági következményei. Angela Merkel például korábban azt ígérte, a találkozón történtek alapján dönt arról, bevezeti-e az amerikai árukat érintő vámokat – a történtek alapján ez elkerülhetetlennek tűnik. Az is biztos, hogy az USA egy darabig nem fog részt venni nemzetközi környezetvédelmi egyezményeken.
Feszült hangulat
A hét résztvevőből hat között kezdettől fogva kevés volt a vita. A tárgyalók többsége két fő pontban egyetértett: az első a „szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rendszer" támogatása és a protekcionizmus elleni küzdelem. Ahogy az később bekerült a zárónyilatkozat szövegébe, a résztvevő országok elkötelezik magukat „a WTO modernizálása mellett, hogy az igazságosabb legyen.” A többség szintén egységesnek mutatkozott a környezetvédelem kérdésében: a zárónyilatkozat megerősítette a párizsi klímaegyezményt és lépéseket írt elő az óceánok szennyezése ellen, és a már a tengerekbe jutott műanyagszemét eltakarítására.
Forrás: Bundesregierung/Jesco Denzel
Az egyetlen ország azonban, amelynek különvéleménye volt, épp a csoport legfontosabb tagja, az Egyesült Államok. Azt már előre lehetett tudni, hogy Donald Trump a klímavédelem és a kereskedelmi vámok kérdésében eltérő álláspontot képvisel, a botrány ugyanakkor nem volt törvényszerű. Angela Merkel német kancellár a csúcs előtt úgy nyilatkozott, a g7-es csúcs alkalmas lehet az EU és az USA közötti kereskedelmi vita rendezésére is – a tervezett, amerikai árukra kivetendő vámokat emiatt is elhalasztották.
A kereskedelmet illetően Trump megengedőbb volt, felvetette, hogy a G7 hozzon létre szabadkereskedelmi övezetet, ahol nem lennének vámok, de állami támogatások, sem kereskedelmi korlátok. Ugyanakkor a többi országot tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal vádolta, mert több árut adnak el az Egyesült Államoknak, mint amennyit vásárolnak.
Egók harcán bukott el a megegyezés
Az amerikai elnök emellett a gyűlésen azt hangsúlyozta, hogy Oroszországot is vissza kellene venni az együttműködésben – az oroszokat 2014-ben zárta ki az akkor g8-asnak nevezett együttműködésből a többi ország, az Ukrajna elleni agresszió miatt. A hangulaton feltehetően az sem javított, hogy Trump a gyűléssel párhuzamosan használta a Twittert, a többi országot bíráló bejegyzéseket posztolt „Az Egyesült Államok állja majdnem teljesen azt az összeget, amelyből a NATO védi azokat az országokat, amelyek megvágnak bennünket a kereskedelem területén. Ha az Európai Uniónak 151 milliárd dolláros többlete van velünk szemben, akkor költhetne többet a hadseregeire” - írta például egyik üzenetében.
Kép:EU
Trump visszalépése ellenére a zárónyilatkozatot a többi résztvevő ország továbbra is érvényesnek tartja, de ahogy korábban Emanuelle Macron is megjegyezte, az USA részvétele nélkül a határozatok nem sokat érnek – ebből a szempontból Trump kivonulása sikernek is tekinthető, bár az kérdéses, hogy az USA-nak, vagy bármelyik más országnak érdekében áll-e, hogy ne lépjenek életbe a többi résztvevő által javasolt változások.
Pótcselekvés, de így is káros
Fontos megemlíteni, hogy a g7-csúcsok határozatai nem kötelező érvényűek, azok csupán szándéknyilatkozatok. A csúcstalálkozó minden évben hatalmas érdeklődés közepette zajlik, így az itt tett barátságtalan gesztusoknak elsősorban diplomáciai jelentősége van. Nézetkülönbségek korábban is voltak a résztvevők között, de az a kardcsörtetés, ami az idei csúcstalálkozót kísérte, eddig példátlan. Trump lépései alapvetően azt üzenik, hogy az USA olyan szövetségeseit, mint az EU vagy Kanada inkább látja riválisokként.
Azt, hogy Trump a nemzetközi közösséggel együttműködve fellép majd a károsanyag-kibocsátás ellen, nem nagyon várta senki. Az amerikai elnök már a választási kampányban elutasította a párizsi klímaegyezményt, és közismert támogatója az amerikai olaj- és nehéziparnak. Ugyanakkor mindez elmondható a legutóbbi republikánus elnökről, George Bushról is, aki viszont 2008-ban aláírta az akkor G8-as csúcs klímanyilatkozatát, ígéretet tett arra, hogy hosszú távon (40 év alatt) az USA csökkenteni fogja széndioxid-kibocsátását – más kérdés, hogy az Egyesült Államok ezután sem lépett be például a kiotói egyezménybe. A botrány tehát nem volt törvényszerű idén.
Kérdéses persze, hogy mennyire beszélhetünk az USA-politikájáról, és mennyire Trump magánakciójáról. Trump belpolitikai pozíciója jelenleg messze nem ideális, az elmúlt hónapokban az elnöki stáb számos tagját elbocsátotta, a védővámokat pedig a Kongresszus jelentős része elutasítja, beleértve republikánus képviselőket is. Az elnök hatalma belföldön messze nem olyan stabil, mint amilyennek szeretné. Könnyen lehet, hogy a g7-es csúcs szabotálásával Trump a pártjának, választóinak, vagy csak saját maga megnyugtatására próbál erőt mutatni – hiszen a konfrontatív stílus már az elnökjelölti viták idején hozott neki támogatókat. Az esemény diplomáciai jelentősége miatt azonban így is ciklusokon átívelő módon ronthatja az USA és a többi ország viszonyát.
