A harmadik nagy kapu a TSMC, vagyis a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company. Ez a világ egyik legfontosabb chipgyártó cége, mert rengeteg technológiai vállalat nála gyártatja le a saját tervezésű chipjeit. Itt válik igazán láthatóvá, mennyire földhözragadt iparág az AI. A tajvani gyártó 2026-ra 52–56 milliárd dollárnyi beruházást tervez, miközben közel 30 százalékos növekedéssel számol. A TrendForce adatai szerint a TSMC 2025-ben a globális bérgyártói chippiac 69,9 százalékát birtokolta. Ez már akkora súly, hogy az egész félvezetőipar kénytelen hozzá igazodni. A Samsung ugyan ott van a versenyben és próbál feljebb jönni, de jelenleg inkább második támasznak látszik, mint valódi ellensúlynak. A rendszer egyik csendes kockázata éppen ez: túl sok minden támaszkodik túl kevés helyre.
Közben már régen nem elég úgy leírni ezt a világot, hogy valaki megtervezi a chipet, valaki legyártja a gépet hozzá, majd valaki elkészíti magát a chipet. Az AI mögött ennél jóval bonyolultabb lánc áll. Számít a chip, de számít az is, hogyan csomagolják össze, milyen memória kerül mellé, vannak-e megfelelő optikai alkatrészek, elég gyors-e az adatátvitel, rendelkezésre állnak-e a szükséges áramköri elemek, és van-e elég energia az egész működtetéséhez. Ha ezek közül akár csak egyetlen ponton gond van, az már képes lassítani az egész rendszert. Ezért félrevezető úgy beszélni az AI fejlődéséről, mintha az automatikusan és korlátlanul gyorsulna.
