A válság immár az Európai Unió létét fenyegeti - vélte Soros György magyar származású üzletember a Financial Times-nak adott interjújában. A legendás hírű befektető élesen bírálta Németországot, amiért nem vállal vezető szerepet a válság kezelésében. Soros György úgy véli, ha Berlin továbbra is húzódozik a vezetéstől, akkor jobb, ha elhagyja az Uniót. Soros szerint hibás az a deflációs álláspont, amely ragaszkodik a megszorítások politikájához és még több áldozatot követel az olyan országok lakosságától, mint Görögország, vagy Spanyolország. Ez, szerinte növeli a megosztottságot és erősíti a kétsebességes Európa kialakulását.
A milliárdos üzletember egy európai valutaalap létrehozását sürgeti, amely átvenné a jelenlegi financiális mentőmechanizmusok, az ESFS és az ESM funkcióit, és adósságcsökkentő alapot hozna létre. Erre az eszközre a tagállamok átruházhatnák az adósságállományuk azon százalékát, amely a 60 százalékos GDP-arányos tűréshatár felett van. Ezt követően adósságcsökkentő papírokat bocsátana ki, amelyeket a megalakuló Európai Jegybank ( jelenleg ez az Európai Központi bank, az EKB) a legmagasabb minőségű biztosítékkal kezelne, így az vonzó lehetne a befektetők szemében.
Jelenleg mintegy 700 milliárdnyi eurónyi kötvény fekszik az EKB-nál zéró kamatozással. Soros szerint ezt a pénzt a befektetők inkább az adósságcsökkentő papírokba fektetnék, amely zérónál jobb kamatot nyújthatna. Ez a megoldáscsomag azonban csak akkor kerülhetne elfogadásra, ha megvalósulna a tagállamok költekezését visszafogó mechanizmus az eurózónán belül. Pontosan ennek a mechanizmusnak a hiánya vezetett a görög, majd a spanyol és az olasz államháztartási gondokhoz, mivel ezek a tagállamok olyan jelentős államadósságot halmoztak fel az elmúlt években, amelyet a jelenlegi beszűkült finanszírozási környezetben már nem, vagy csak nagy áldozatok árán képesek kezelni.
Az ESM csak tűzoltásra jó
Hasonló aggályokat fogalmaztak meg a nagy londoni elemzői házak is a szerdai német alkotmánybírósági döntés kapcsán. Az egyik legnagyobb citybeli pénzügyi-gazdasági elemzőcég, a Capital Economics vezető európai közgazdásza, Jennifer McKeown részletes kommentárjában kiemelte, hogy az ESM hitelkihelyezési kapacitása ezután, 2013 júliusáig fokozatosan 500 milliárd euróra bővül - bár a spanyol bankrendszer feltőkésítésére megítélt 100 milliárd eurós csomagot ebből máris le kell vonni -, és emellett az eurójegybank (EKB) is elkötelezte magát állampapírok vásárlása mellett, ami potenciálisan jelentős mértékben növelheti az egész mechanizmus "tűzerejét".
A Capital Economics londoni közgazdászának elemzése szerint ez 2014 közepéig elég lenne Spanyolország és Olaszország összesített finanszírozási igényeinek fedezésére, jelentősen csökkentve e két eurótagállam azonnali törlesztésképtelenné válásának és euróövezeti távozásának kockázatát. Jennifer McKeown szerint ugyanakkor több ok miatt továbbra sem lehet megoldottnak tekinteni az euróövezeti válságot.
Az egyik ok az, hogy e számítás alapján más valutauniós tagállamoknak már nem jut pénz, sőt, az ESM által teremtett magasabb tűzfal és így a járványveszély csökkenése még akár azt is jelentheti, hogy a valutauniós hatóságok nagyobb hajlandóságot mutathatnak például Görögország és Portugália euróövezeti távozásának lehetővé tételére. Éppen ezért a Capital Economics változatlanul fenntartja azt a nézetét, hogy a következő hónapokban megkezdődik az euróövezet korlátozott mértékű felbomlása.
A ház szerint mindemellett bármilyen mértékű szuverén kötvényvásárlással csak az euróövezeti adósságválság tüneteit lehet kezelni - azok közül is csak az egyiket, vagyis a kiugróan magas kötvényhozamokat -, a válság okait azonban nem, és ha Spanyolország és Olaszország számára sikerülne is időt nyerni gyors és nagyarányú kötvényvásárlásokkal, e két eurógazdaság adósságterhe változatlanul fenntarthatatlan maradna.
Ezért ennek a két országnak - ha helyre akarja állítani versenyképességét és fenntartható szerkezetű növekedést kíván elérni az euróövezet tagjaként - továbbra is évekig tartó belső leértékelődési folyamaton kell keresztülmennie, amelynek része a fájdalmas bérdefláció.
A Capital Economics szakértője mindezek alapján úgy vélekedett, hogy bár Spanyolország és Olaszország azonnali euróövezeti távozásának kockázata most csökkent, változatlanul jelentős azonban annak az esélye, hogy hosszabb távon e két ország mégis a távozás mellett dönt.
A Commerzbank főközgazdásza, Jörg Kraemer Londonban ismertetett szerdai helyzetértékelésében úgy fogalmazott, hogy mivel az ESM révén az euróövezet központi tagállamai gyakorlatilag magukra vállalják a valutauniós periféria szuverén adósságkötelezettségeinek egy részét, az euróövezeti politikusok várhatóan nyomást gyakorolnak majd az EKB-ra a nagyarányú kötvényvásárlások - és ennek révén az ESM tehermentesítése - végett. Kraemer szerint így az eurójegybank valószínűleg nagyobb mértékben járul majd hozzá az euróövezeti szuverén adósságkockázati közösség kialakításához, mint az ESM.
Az adósságkockázati közösség létrejötte ugyanakkor a valutaunió egész karakterét megváltoztatja; a Commerzbank főközgazdásza szerint az euróövezet fokozatosan "olasz monetáris unióvá" alakulhat át, hasonlóságokat felmutatva az 1970-es, 1980-as évek Olaszországával. Az EKB ezzel járó laza pénzügypolitikája, a "puha" euró és a magasabb infláció enyhítheti az európeriféria országaira nehezedő versenyképességi nyomást, és több évre stabilizálhatja a monetáris uniót.
A Commerzbank szerint éppen ezért "nagyon valószínűtlen", hogy Spanyolország és Olaszország a következő években elhagyná az euróövezetet. A periféria országainak problémáit azonban egy ilyesfajta "olasz monetáris unió" keretében sem lehet megoldani, legfeljebb csak a szőnyeg alá lehet söpörni - vélekedett szerdai elemzésében a Commerzbank főközgazdásza.
Csak előre lehet menekülni
A problémák megoldása azonban lehetetlen egy szorosabb fiskális-politikai unió nélkül: ez az a pont, amelyben szinte az összes szakértő egyetért, és amelyet végre már a döntéshozók is kezdenek felismerni, legalábbis ezt mutatja Jose Manuel Barroso szerdai, az unió helyzetét értékelő beszéde. „Új irányra van szüksége Európának - hangoztatta az Európai Bizottság elnöke szerdán Strasbourgban, az Európai Parlament plenáris ülésén kifejtette, nem a múlt eszközeivel kell megoldani a jövő problémáit. A bizottság elnöke leszögezte, továbbra is pénzügyi, gazdasági és társadalmi válság van, amely szerinte sokkal nagyobb európai egységet és európai demokráciát követel. Kijelentette, kétséget sem szabad hagyni afelől, hogy az unió elkötelezett a reformok mellett, és hogy "az euró visszafordíthatatlan".
Barroso a plenáris ülésen kifejtette, a válság oka a pénzügyi szektor felelőtlensége és a felhalmozott adósság mind a köz-, mind a versenyszférában. Az euró a bizottság portugál vezetője szerint strukturális gondokkal küzd, amely egyensúlytalanságokat szült, Európa polgárai pedig félnek, frusztráltak, úgy érzik, életmódjuk kockán forog - fejtette ki.
A bizottság elnöke szerint az új irány nem alapulhat múltbeli elképzeléseken. Megítélése szerint a globális világban a tagállamok önállóan nem képesek hatékonyan irányítani az eseményeket. "Míg a huszadik században egy 15 milliós ország globális szereplő lehetett, a 21. században a legnagyobb európai országok is alulmaradnak Kínával vagy az Egyesült Államokkal szemben" - mondta.
Az elnök végül kijelentette: föderációra van szükség. Nem egy szuperállam, hanem egy olyan demokratikus föderáció mellett tett hitet, amely új szintre helyezi az európai együttműködést, a amelyhez hosszabb távon szavai szerint elengedhetetlen az uniós szerződés módosítása is. Ez, mondta, nehéz feladat lesz, de ennek nem szabad eltérítenie az uniót a valódi gazdasági és monetáris unió megteremtésétől. Leszögezte, senkit sem kényszerítenek sem arra, hogy ebben részt vegyen, sem arra, hogy ebből kimaradjon.
Vegyesen fogadták a képviselők Barroso elképzeléseit az EU jövőjéről. Miközben nagy általánosságban támogatták az erősebb EU megteremtését, több figyelmet szentelnének a szociális kérdéseknek, és ambiciózusabb föderációra vonatkozó elképzeléseket sürgettek. A főbb frakciók a befektetéseket és növekedést elősegítő erős uniós költségvetés mellett érveltek, a középtől jobbra elhelyezkedő frakciók viszont a kevesebb EU-ban látják a megoldást.
Nem egyöntetű a rajongás
Barroso nemzetállamokra épülő föderációs tervét Guy Verhofstadt liberális és Daniel Cohn-Bendit zöldpárti frakcióvezető is kritizálta. "Ez a föderáció már létezik és Európai Tanácsnak hívják. A polgárokra épülő Unió kell" - mondta Verhofstadt. Cohn-Bendit szerint a cél egy európai nyilvánosság megteremtése kell, hogy legyen. Joseph Daul néppárti frakcióvezető is hangsúlyozta a polgárok megszólításának fontosságát. "A legfontosabb feladatunk, hogy meggyőzzük a polgárokat, még akkor is, ha ez nem lesz könnyű", mondta.
Az EFD és a konzervatív-reformer frakció kritikus volt Barrosóval szemben. "Ugyanazt a megfáradt hozzáállást látjuk: több Európa jobb Európa helyett" - mondta Martin Callanan, a konzervatív-reformer frakció vezetője. Nigel Farage, az EFD frakcióvezetője Barroso terveit "lopakodó eurodiktatúrának" nevezte.
Václav Klaus cseh államfő elutasítja az európai föderáció tervét. "Barroso ezen elképzelését határozottan elutasítom. Az egyetlen dolog, amit beszédében értékelek, hogy első ízben nyíltan beismerte, mi is a valódi célja a mélyebb európai integrációt szorgalmazóknak" - jelentette ki Klaus abban az interjúban, amelyet a Novinky cseh hírportál közölt csütörtökön.
"Mi 2004-ben az Európai Unióba léptünk be, s nem pedig egy föderációba, amelyben súlytalan provinciává válunk" - tette hozzá a cseh politikus, aki közismert ellenzője a mélyebb európai integrációnak. Arra a kérdésre, hogy Csehországnak be kellene-e lépnie egy esetleges föderációba, s ez mennyire veszélyeztetné szuverenitását, Klaus kifejtette: "Biztosan nem kellene belépni. Ellenkezőleg: azon kellene elgondolkodnunk, hogyan újítsuk meg államiságunkat és szuverenitásunkat. Ez egy föderációban lehetetlen." Hozzátette: a felmérések azt jelzik, hogy a közvélemény jelentős része az EU felbomlásának híve, de "az olyan emberek mint Barroso, ezt nem akarják meghallani".
