Olajpiaci szakértők és laikusok egyaránt azt találgatják az utóbbi időben, miért alakult ki 2014 második felében az óriási olajáresés, hova mozdulnak az árak 2015-ben, és mindez milyen következményekkel jár az egyes országok gazdaságára nézve. A problémás kérdések ott kezdődnek, hogy vajon a gyengébb világgazdasági kereslet okozta-e az árak zuhanását, vagy a túlkínálat. Nos, a szakértők általában az utóbbit tartják fontosabb tényezőnek, és így vélik a Pioneer Investments Makrogazdasági Tanácsadói Fórumának résztvevői is. Ezt a véleményüket támasztja alá az a tény, hogy az áresésben kimutathatóan nagy szerepe volt az OPEC tavaly novemberi döntésének, amely szerint a tagországok az alacsony árak ellenére sem csökkentik kitermelésüket – állapította meg a Pioneer Investments Tanácsadói Fóruma.
Ugyanakkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a magas olajárak erős összefüggést mutatnak a világgazdaság gyenge növekedési periódusaival. Valahányszor a világban megtermelt GDP 4 százaléka fölé emelkedik a kőolajtermékekre világszinten kifizetett összeg, megnő a globális recesszió esélye. Ez történt 1974–75-ben az első olajárrobbanás idején, az 1980 és 1982 közötti nagy visszaesés idején, és 2007–2008-ban is. A mutató 2008 és 2014 közepe között is 4 százalék felett állt – könnyen lehet, hogy ez is hozzájárult a kilábalás lassúságához. (A hazai növekedéshez is jó előjel az alacsony olajár.)
2015 elejére az olajszámla a világ GDP-jének 2 százalékára mérséklődött. Ha így is marad, azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy jelentős fellendülés előtt állunk. Márpedig az OPEC stratégiájának változása miatt könnyen elképzelhető, hogy az árak tartósan a 4 százalék alatti tartományban tartják az olajszámlát. A szervezet korábban 100 dollár körüli hordónkénti árat tartott kívánatosnak, így a novemberi döntés az egész világot meglepte. Azóta viszont sokan érteni vélik a mögötte meghúzódó megfontolásokat.
Ha az OPEC tanult a hibából, most különösen óvatosan jár el, hiszen az új autók üzemanyagigénye gyors ütemben csökken, az amerikai palagáz-kitermelés pedig magasabb árak mellett erős alternatívát jelent. „Mindezek figyelembevételével az olajár idén benézhet 35 dollár környékére is, az év végéig pedig 40 és 65 dollár között stabilizálódhat” – vélte a Pioneer Tanácsadói Fórumán Robert Wescott, a Clinton-kormány energiaügyi tanácsadója. A fórum ennél hosszabb távú prognózist is megfogalmazott, amikor úgy vélte, hogy az árak a következő két évben tartósan 50 és 75 dollár között mozognak majd.
