Hogy ki számít gazdagnak? Az alsó limit Corley-nál 160 ezer dollár volt, vagyis ennyit kellett éves keresetként felmutatnia és 3,2 millió dolláros vagyonnal kellett rendelkeznie annak, aki bekerülhetett Change Your Habits, Change Your Life (Változtasd meg szokásaid, változtasd meg az életed) című könyvébe. Érdekességként azért megjegyeznénk, a könyv szerint a szegény ember az, aki 35 ezer dollárnál kevesebbet keres évente. (Ez több mint 10 millió forintos éves jövedelmet jelent, vagyis 845 ezer forintnak megfelelő havi keresményt.) Igaz, az amerikai megélhetési költségek teljesen mások, mint a kelet-európaiak.
Corley szerint vannak „gazdagszokások” és „szegényszokások”. Az első kategória elősegíti a vagyonosodást, a másik megnehezíti azt, hogy gazdagokká váljunk. Az alábbi rossz szokásoktól való megszabadulás persze nem garancia arra, hogy milliomosok leszünk, de kétségtelenül betömünk egy-két lyukat, amin elfolyik a pénzünk.
Szerencsejáték
Nem meglepő, hogy első helyen a szerencsejáték áll a meggazdagodást veszélyeztető szokások listáján. Akár lottó, akár totó, kártyajáték, kaszinó vagy lóverseny, rengeteg pénzt lehet rá elkölteni, és könnyen függőséggé is válhat.
A meggazdagodás alapvető követelménye a kemény munka és a szakadatlan próbálkozás. Akik a szerencsejátékra bízzák a meggazdagodást, abban a hitben ringatják magukat, hogy mindezt az erőfeszítést megspórolhatják. Nincs rá sok esély.
Egy kutatás szerint a szegény emberek 52 százaléka űz valamilyen szerencsejátékot hetente legalább egyszer. 77 százalékuk heti rendszerességgel lottózik. Persze senki nem állítja, hogy a szegények azért lennének azok, mert szerencsejátékot játszanak – ez tényleg csak az extrém esetekben igaz. Aki csak egy lottószelvényt vesz hetente, arra aligha lehet ráfogni, hogy a „szerencsejáték-függősége” miatt marad szegény sorban. De a megoldást a nagyon nagy többség esetében nem ez jelenti, viszont abban a tévhitben ringatja a játékosokat, hogy tesznek valamit a meggazdagodásért.
Egészségtelen táplálkozás
A rossz táplálkozási szokások rossz életkilátásokat hoznak. Az idő előrehaladtával egyre többet kell majd az egészségére költenie annak, aki korábban nem figyel az egészségmegőrzésre. Corley saját felméréséből kiderült, hogy a szegény emberek 97 százalékban naponta több mint 300 kalóriát szereztek junk foodból (gyorséttermi vagy ahhoz hasonló ételből), 69 százalékuk legalább heti 3 alkalommal járt ilyen helyre étkezni, 69 százalékuk édességeket is majszolt hetente legalább kétszer, és 66 százalékuk legalább 13 kilónyi súlyfelesleget cipelt magán.
A gazdagok nagyra tartják a saját egészségüket. Egészségesen táplálkoznak, rendszeresen végeznek testedzést, és minden este legalább 7 órát alszanak. Plusz mindennap használnak fogselymet!
Mértéktelen alkoholizálás
Persze nem egy-egy pohár itallal van a baj, de a túl sok szeszes ital fogyasztása már aláássa az egészséget és az ember mentális fittségét is. A másnapos ember nem tud olyan jól koncentrálni és pengeaggyal döntéseket hozni, mint ahogy kellene. S az ember emlékezőtehetsége sem szuperál úgy, ahogy a munka megkívánná.
A szegények 54 százaléka több mint két pohár sört, bort vagy másfajta alkoholt ivott meg naponta. Az önerőből lett milliomosok 84 százaléka ennél kevesebbet ivott, derült ki Corley vizsgálatából.
Lehúzó figurák
Nagyobb hatással van az a látásmódunkra és a mindennapos szokásainkra, hogy kikkel lógunk együtt, mint gondolnánk. A motiválatlan, tengő-lengő alakok hasonló ténfergésre „inspirálják” a társaságukban lévőket. Szép dolog a lazulás, időnként kell is, hogy feltöltődjön az ember, szellemileg éppúgy, mint testileg, de ha valaki végigténfergi az életét, az nem fogja sokra vinni.
A gazdagok 86 százaléka meg van róla győződve, hogy alapvető dolog a világi boldoguláshoz, hogy az ember hasonló beállítottságú, cél- és sikerorientált személyekkel vegye körül magát nap mint nap. A gazdagok tudatosan tesznek róla, hogy megszabaduljanak a környezetükből azoktól, akik negatívak, nem konstruktívak.
A szegények közül csak 4 százalék kereste a sikerorientált emberek társaságát, 96 százalékuk a negatív, „toxikus” figurákkal lófrált.
Túl sok tévézés
A túl sok tévénézés szem tesz jót az ember produktivitásának. Nem serkenti az önálló gondolkodást, az értelmesebb, elgondolkodtató műélvezetet, ráadásul elveszi az időt a munkavégzés, illetve a stratégiai célok kiötlése elől.
A szegények 77 százaléka naponta több mint egy órát nézi a tévét az idézett kutatás szerint, az önerőből lett milliomosok 67 százaléka viszont ennél kevesebbet. Inkább olvasnak, gondolkodnak, edzenek, minthogy a tévét nézzék. A szabadidő „produktív kihasználása” Corley szerint a milliomosok bevett szokása.
A világ leggazdagabb embere, Bill Gates például rengeteget olvas, és boldogan meg is osztja másokkal, szerinte milyen könyveket érdemes kézbe venni.
Negatív hozzáállás
Andy Vajna mondta egyszer, hogy alig tudta megszokni (és megérteni), hogy míg Amerikában egy új javaslatnál vagy kérésnél az emberek rögtön elkezdenek a megoldáson agyalni, „oké, akkor azt úgy lehetne, hogy...”, Magyarországon a zsigeri válasz a „nem”, és csak ezután kezdenek gondolkodni azon, hogyan lehet valami újat, mást kivitelezni. „Nem, hacsak nem csináljuk azt, hogy...” A magyar ember neveltetésébe mélységesen beleivódott ez a rugalmatlanság.
A gazdagokat viszont a pozitív, konstruktív hozzáállás jellemzi. Végre akarnak hajtani dolgokat, kitalálni és megvalósítani újításokat, megváltoztatni nem működő vagy nem elég termelékeny munkafolyamatokat.
Corley úgy véli, az emberek legnagyobb baja és az érvényesülésük legnagyobb akadálya az, hogy nincsenek tisztában a gondolataikkal és a tudati beidegződéseikkel. „Ha elkezdenének odafigyelni a gondolataikra, észrevennék, hogy a többségük negatív.”
Halasztgatás
A gazdag emberek nagyon határozott figurák, tudják mit akarnak, és tesznek is érte. Nem várnak, megragadják a kezdeményezést.
Corley szerint a halasztgatás sokszor az egyik fő oka annak, hogy az ember miért nem jut előbbre anyagilag. A halasztgatással lejáratódik az ember a főnöke, a kollégái és az üzlettársai előtt, mert ilyenkor ő a hibás abban, hogy miért szenved késedelmet egy-egy projekt. A munkavégzés minősége is kárt szenved a dolgok elodázásától, hiszen az ilyen ember összecsapja a melót az utolsó pillanatban. Ha pedig nem a kellő minőségben van elvégezve a munka, azt szóvá tehetik a kliensek.
Visszacsatolás hiánya
Ha valaki kerüli a visszajelzéseket, akár a pozitív méltatást, akár a negatív kritikát, az rengeteg tanulságos információtól és jó tanácstól fosztja meg magát. Persze a negatív kritika, kudarctól való félelem miatt teszi ezt a legtöbb ember.
A motivált, elkötelezett profiknak azonban szükségük van a visszacsatolásra, mert jól tudják, hogy abból tanulnak. A visszajelzések alapján változtathatnak módszereiken, sajátíthatnak el szakmai trükköket. A vélemények befogadása és értelmezése a szakmai fejlődés elengedhetetlen sajátossága. Több szem többet lát.
Aki többet költ, mint amennyit keres – ez a hitelkártyák korszakában nagyon is lehetséges –, az „befizeti” magát a nélkülözéssel teli életre. Lehet, hogy megszerzett mindenféle tárgyat, amire vágyott (és amit talán rövid idő alatt megun), de amikor létfontosságú kiadásokra kerül sor, nem marad pénze. Nem is beszélve arról, hogy nem lesz tartaléka öregkorára. Corley kutatásában a szegények 95 százalékának egyáltalán nincsenek megtakarításai, sőt adósságot halmozott fel, ennek pedig a legfőbb oka, hogy rosszak a prioritásaik.
Lélekölő munka
A szegények sokszor megmaradnak olyan lélekölő állásokban, amiket nem szeretnek, mondván, kell a munka a megélhetéshez. Következésképp stresszesek, és egyre lelombozottabbak, illetve egyre több energiát kell arra fordítaniuk, hogy ellensúlyozni tudják a munkahelyi stresszt, ahelyett, hogy hosszabb távú célok elérése felé haladnának lépésről lépésre. Az üzleti ötleteiket, a kreativitásukat sem tudják hasznosítani így. A sikerhez – és gazdagsághoz – viszont a legtöbb esetben muszáj kockázatot vállalni.
A gazdagokról általában véve elmondható, hogy a munkájuk a hobbijuk. Vagyis olyan szakterületet választottak maguknak, ami a szenvedélyük, aminek minden részlete érdekli őket, és soha nem unják meg. Ez a szenvedély és lelkesedés segíti elő, hogy az ember folyton új tudásanyagokat szerezzen, állandóan képezze magát, fejlessze az intelligenciáját és a tárgyi ismerethalmazt, ami a fejében van, és új készségekre tegyen szert.
Ez a munkaszenvedély élvezetessé teszi a munkát, energiát ad, fókuszálttá és precízzé tesz. A munkája, hivatása iránt elkötelezett, azt szenvedéllyel végző ember könnyebben tudja venni az akadályokat a pályája során.
Komfortzóna
Aki azt tartja szem előtt, hogy a folyton változó piaci viszonyok és a fejlődő technológia megköveteli tőle, hogy ő maga is változzon, új készségeket szerezzen, az tudja, hogy időnként ki kell lépnie a komfortzónájából. Az új dolgok megtanulása ezzel jár. Ez azt is jelenti, hogy ki kell lépnünk a tömegből, és merni kell újat mondani, más irányba mutatni, a csordaszellemet meghazudtoló logikát felvállalni és aszerint cselekedni.
Corley úgy tartja, azok az emberek, akik nem képesek elkülöníteni magukat a nyájtól és valamiben egyediek, eredetiek lenni, sosem lesznek igazán sikeresek. Mindig beilleszkednek majd a környezetükbe, de nem tudnak majd kitörni abból és felemelkedni.
A gazdagok a bizonytalanságban találnak biztonságot. Szeretik a változást, sőt elébe mennek. Másoknál korábban találják ki a holnap divatját, látják, mi lesz felkapott felismerik az érdeklődésre méltó új gondolatokat, filozófiákat, amik majd megalapoznak egy-egy üzleti trendet. A gazdag emberek tehát kockázatvállalók. A többség viszont nem az – és szegény is marad – véli Corley.
Forrás: Business Insider