Kíváncsi leszek, megőrzi-e a Medián az eddigi sikermutatóját, azaz olyan közel lesz-e a prognózisuk az eredményhez, mint az utóbbi több mint három évtizedben. Mekkora esélyt lát erre?
– Nem könnyű erre válaszolni, miután most minden korábbinál nehezebb a közvélemény-kutatók munkája. Például azért, mert a járvány miatt másfél éve nem végzünk országos személyes felméréseket, a válaszadók körében emiatt fokozódhat az amúgy is meglévő bizalmatlanság, de a kérdező munkatársainkat sem tehetjük ki a kockázatnak. Ezért most telefonos közvélemény-kutatásokat végzünk, ami komplikáltabb, mint a személyes kérdezés. Miközben ma amúgy is meglehetősen erős a bizalmatlanság és a távolságtartás az emberekben, emiatt a korábbi évekhez képest is kevésbé kiszámítható, ki áll szóba a kérdezőbiztossal. Aztán azt is figyelembe kell venni, hogy elsősorban országos felméréseket készítünk. Ezekre figyel mindenki, ám ezek csak a listás szavazás várható kimenetelét próbálják megmondani. Márpedig sok minden most az egyéni körzetekben fog eldőlni.
Azt viszont ilyen szoros verseny esetén nagyon nehéz prognosztizálni, hogy hány helyen nyer majd a Fidesz, és hányban az ellenzék, ahhoz nagyon sok választókerületben kellene felmérést végezni. Pedig ezen fog múlni a választás. A tisztánlátást az is megzavarja, hogy nyilván nem fogunk a külföldön élő magyarok körében, jelesül Erdélyben, reprezentatív mintán kutatást végezni, ahol ráadásul nem is tudjuk, kinek van magyar állampolgársága.
Ez nemcsak bonyolult, hanem aránytalanul költséges is lenne. Így az ezeken a területeken várható szavazási eredményre csak becsléseink lehetnek. Más kérdés, hogy az nem nehéz, hiszen az ottani magyar állampolgárok jelentős része vélhetően a Fideszre fog szavazni. A pontos számukat persze nem tudjuk megmondani, de az valószínű, hogy a mostani választáson ez növekedni fog, nehezen ellenőrizhető mértékben.S végül, az is bizonytalanságot jelent, hogy a Mi Hazánk, a Kétfarkú Kutya Párt és a Gattyán György-féle Megoldás Mozgalom milyen eredményt ér el. Az előbbi kettő akár az ötszázalékos küszöböt is átlépheti, de bármelyikük akár csak egy-két százaléka nehezen kalkulálható módon befolyásolhatja a végeredményt. Ráadásul a beszélgetésünk idején még nem tudható, hová fajul az orosz–ukrán konfliktus. Ha háborúba, akkor az jellemzően a hatalmon lévőket erősítheti, ilyenkor a miniszterelnök sikerrel pályázhat a kompetens vezető, sőt, a vezénylő tábornok szerepére. Különösen kapóra jöhet ez Orbán Viktornak, aki békésebb időkben is szívesen vizionál lövészárkokról, frontról, tűzvonalról.
A rendszerváltás óta eltelt több mint harminc évre visszatekintve, mennyit változott maga a közvéleménykutató-szakma? Milyen volt mondjuk az 1990-es években, s milyen most választások előtti felmérést elvégezni?
– Mint már a beszélgetésünk elején utaltam rá, az emberek, ugyanúgy, mint ahogy az az élet más területein is tapasztalható, zárkózottabbak, bizalmatlanabbak lettek. Nekünk még szerencsénk van, hiszen azok körében, akik egyáltalán tudnak a közvélemény-kutatók létezéséről, a Medián neve nem cseng rosszul. De nincs jó állapotban a szakma. A romlás még a ’90-es években kezdődött el, amikor Kovács László, az MSZP elnökeként, név szerint kritizálta a Fidesz-közelinek tartott Gallup Intézetet (a neves amerikai kutatócég 2014-ben bezárta az itteni irodáját – a szerk.). Ilyet egy politikus nem tehet. Igaz, ez még sehol nem volt ahhoz képest, ami ma tapasztalható. Ma már politikai törésvonalak mentén ketté van osztva ez a szakma is, mint szinte minden ebben az országban. Ez tudatos célja volt az orbáni politikának. Amivel azt akarja elérni, hogy a közvélemény e tekintetben is elbizonytalanodjon, hogy ne legyenek biztos, független tájékozódási pontok. Persze azért nekik fontos, hogy rendszeresen legyenek jó kutatások, hiszen szinte minden lépésüket ilyenekkel támasztják alá. Hogy csak egy friss példát említsek, nyilván az úgynevezett gyermekvédelmi népszavazást is alapos kutatások előzték meg, de a meghirdetése óta mintha már nem lenne annyira fontos kampánykérdés. Feltehetően azért, mert a saját felméréseik is azt mutatják, hogy ez a téma az embereket nem érdekli, vagy érzik ennek a hamisságát.
Ha már a gyermekvédelmi törvényről szóló népszavazást említette, szakmai szempontból mi a véleménye arról, hogy erre példátlan módon az országgyűlési választásokkal együtt kerül sor?
– Ez botrányos, és jogi szempontból is visszatetsző. Hiszen a vészhelyzetre hivatkozva egy sor dolog korlátozva van, például a népszavazás is, amihez azonban az Orbán-kormány teljesen önkényesen áll hozzá. A népszavazást például megengedte, de csak az országost, a regionálist nem. Miközben a pedagógusokat a vészhelyzetre hivatkozva megfosztották a sztrájkhoz való joguktól.
Gyakorlatilag minden választás előtt lehet hallani a rejtőzködő szavazókról, mint akik miatt nem lehet annyira pontosan belőni a voksolások eredményét.
– Ez valóban örökzöld téma. Mi végeztünk is erre kísérleti kutatásokat, és arra jutottunk, hogy – legalábbis az előző választások előtt – nem voltak rejtőzködő szavazók, vagy legalábbis elenyésző volt az arányuk, nem befolyásolta a végső előrejelzéseink pontosságát. És az a közhiedelem sem bizonyosodott be, hogy ha vannak is rejtőzködők, akkor azok zömében az ellenzékre szavaznának. Azt nem állítom, ez a jelenség azzal párhuzamosan, hogy a Fidesz egyre jobban építi ki az önkényuralmát, nem létezik, illetve nem romlik fokozatosan e téren a helyzet, de mi ennek a tényezőnek a hatását még 2018-ban is ki tudtuk szűrni.
Végezetül: lehet olyan végeredmény, amelyen meglepődne?
Kétharmados ellenzéki győzelmen.
