Nem csak a tulajdonszerzés lehet a lakáspolitika célja
A Wekerle Plusz mellett bejelentett intézkedések a lakásfelújítás és az önerő előteremtésének támogatását is érintik. A magyar lakóingatlan állomány közel 80 százaléka 1990 előtt épült, ebből adódóan a lakóingatlan-állomány tetemes része elöregedett és energetikai szempontból korszerűtlen. A 1959 előtt épült épületekben az energiafogyasztás mértéke háromszoros, a fűtési energiaigény mértéke négyszeres az új ingatlanokhoz képest. Egy korábbinál egyszerűbb korszerűsítési program javíthatja a meglévő ingatlanok használati értékét, és olyan háztartások számára is lehetőséget teremthet, amelyek nem engedhetik meg maguknak az új lakásba költözést. A korábbi programok tapasztalatai alapján a korszerűsítéséhez szükséges banki szerepvállalás alapja az energetikai adatokhoz való tömeges, ingyenes hozzáférés biztosítása – a bejelentett program optimális esetben ebben is áttörést hozhat.
A korszerűsítések mellett a lakástakarék-program újraindítása a későbbi lakásvásárláshoz szükséges megtakarítás felépítését segítheti.
A lakhatás megfizethetősége ugyanakkor nem kizárólag a saját tulajdon megszerzésén keresztül javítható. A kormány korábbi bejelentése szerint megfizethető bérlakások és kollégiumi férőhelyek kialakítását célzó, Wekerle Sándor Lakás- és Kollégiumépítési Programot is indítana. Ez más lakhatási élethelyzetekre adhat választ: azoknak is jelenthet alternatívát, akiknek nincs elegendő önerőjük a vásárláshoz, nem szeretnének hosszú távú hitelkötelezettséget vállalni, vagy tanulásuk, munkájuk miatt rugalmasabb lakhatásra van szükségük. A bérlakásfejlesztés és az új lakások építésének támogatása ezért nem feltétlenül egymással versengő cél. Eltérő igényeket szolgálhatnak, és egy átfogó lakáspolitikában mindkettőnek szerepe lehet. A döntő kérdés az, hogy a programok mekkora tényleges kínálatot teremtenek, hol valósulnak meg a fejlesztések, és az elkészült lakások milyen áron lesznek elérhetők.
