A Prémium Önkéntes Nyugdíjpénztár januárban megismételte a 4 évvel ezelőtti 1000 fős reprezentatív felmérését, melyben a nyugdíjról való gondoskodás fontosságáról kérdezték meg az érintetteket. A válaszok alapján sajnos emelkedett a jövőjük-nyugdíjas létük miatt szorongók aránya. Míg 2021-ben a gazdaságilag aktívak 61 százaléka, addig az idei válaszadóknak már 68 százaléka fogalmazott meg aggodalmat. Ezen belül különösen a középkorosztály (35-49 évesek) körében érezhető a félelem, ami 59 százalékról 70 százalékra ugrott!
A kölcsönös bizalmatlanság hálózza be a társadalmat Fotó: Depositphotos
Szeretnénk, ha kizárólag az állam vállalná a feladatot, de egyre kevésbé hiszünk benne
A nyugdíjról való öngondoskodás szükségességének felismerése figyelemre méltóan változott az elmúlt években. Míg 2021-ben a válaszadók alig negyede (23 százalék) jelölte meg az öngondoskodást elsődleges felelősségként, 2025-ben már a válaszadók harmada (33 százalék). A legtudatosabbak azok a megkérdezettek, akik önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal rendelkeznek: 41 százalékuk gondolja úgy, hogy övé a felelősség. Az állam elsődleges szerepét korábban a pénztártagok háromnegyede jelölte (75 százalék), mára csak a tagok 57 százaléka. Érdekesség, hogy a család szerepvállalása a nyugdíjas korú családtagjaik eltartásában 5 százalékról 3 százalékra esett.
Hosszú munkás évek
A megtakarítási motivációt erősíti a hivatalos nyugdíjkorhatár egyöntetűen várt emel(ked)ése is: a megkérdezettek minden korcsoportban úgy gondolják, hogy többet kell dolgozniuk, mint elődjeiknek. Ezt igazolja, hogy 2021-ben 65-74 év közötti nyugdíjkorhatárra tippeltek a válaszadók, most 65-78 évre. A 18-24 éves korosztály a legborúlátóbb mind közül, ők átlagosan 78 évre taksálják saját nyugdíjbavonulásuk időpontját. Az összesített eredmény: 2021-ben 71 évre, 2025-ben 72 évre becsülték a várható nyugdíjkorhatárt – ami nem egy drámai elmozdulás –, a jelenlegi 65 évnél ugyanakkor hét(!) évvel magasabb.
