A Czipin & Proudfoot Consulting nyolcadik alkalommal készítette el, 10 országban, 2700 nagyvállalati vezető megkérdezése alapján a termelékenységre vonatkozó felmérését. Eszerint a nemzetközi adatok 92, Magyarországon - 225 munkanappal számolva - évi 102 munkanap veszik el átlagosan. A tanulmány célja az, hogy a globális recesszió időszakában minél több vállalatvezető figyelmét felhívja arra, hogy milyen nyereség potenciál létezik házon belül, és hogy fényt derítsen a nemzetközi és közép-európai gazdaságok valós összehasonlításának alapját jelentő paraméterekre.

A Nemzetközi Termelékenységi Tanulmány 2002 alapján a vállalatok globális termelékenység-kiesése átlagosan mintegy 41%. Bár az adat 2001-hez képest 2%-os javulást jelent, még mindig messze elmarad a Czipin & Proudfoot Consulting szakértői által optimálisnak tekintett 85 %-os szinttől, vagyis továbbra is jelentős kiaknázatlan vállalati potenciálokat tartva véka alatt – hangsúlyozza Klaus D. Harrer, a Czipin & Proudfoot Consulting ügyvezető igazgatója.

A kutatások szerint nemzetközi szinten a termelékenység-fejlesztés első számú akadálya a nem megfelelő tervezés és irányítás, amely 43%-kal, azaz éves szinten több mint 39 munkanappal csökkenti a hasznos munkaidőt. A vezetési és felügyeleti problémák 23%-nyi, azaz mintegy 25 munkanap veszteséget jelentenek. A nem megfelelő munkamorál 12%-ban, azaz 11 nap veszteséggel befolyásolja negatívan a termelékenységet, míg a hiányos kommunikáció 7%-kal 5 napnyi, az IT problémák 8%-kal 7 napnyi, a nem megfelelő képesítések pedig 7%-kal 5 napnyi veszteséget okoznak évente, dolgozónként.
- Amellett, hogy a szervezeti gyengeségek dominanciája önmagában is figyelmeztető jel, a problémaforrások szerkezetének szinte teljes változatlansága a tavalyi évhez képest komolyan felhívja a figyelmet a probléma konzerválódásának veszélyére - emeli ki Klaus D. Harrer.

A termelékenység-növekedés 2000, 2001 és 2002 évi összehasonlításából, a vállalatvezetők termelékenységre vonatkozó várakozásaikban mutatkozik igazán drasztikus változás. A termelékenység növekedési ütemére vonatkozó várakozások 2001-ben és az ugyancsak 2001-es valós adatok közötti eltérés nemzetközi viszonylatban átlagosan -1,4%. Magyarországon ugyanez az adat –1,7%. A várt és valós értékek ilyen különbsége a várakozások előzetesen túlzó voltára utalnak. Ugyanakkor 2000 és 2002 között a termelékenység növekedésére vonatkozó várakozások jelentősen visszaestek: nemzetközi szinten 1%-kal (USA: -2%; Ausztria: -1,8%), Magyarországon pedig 2,6%-kal. Egyedül a Francia gazdaság vállalatvezetői prognosztizáltak 0,1%-kal magasabb termelékenység növekedést 2002-re 2000-hez viszonyítva, Japán vállalati döntéshozói pedig stagnálást vártak.

A magyar vállalatvezetők várakozásainak visszaesése mellett figyelmeztető adat, hogy amíg 2000-ben a döntéshozók 69%-a számított a termelékenység növekedésére, 2001-re ez az arány 62%-ra, 2002-ben 54%-ra csökkent. - A pesszimista várakozások előtérbe kerülése pedig nem jó jel az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz közeledve, hiszen A felzárkózáshoz szükséges gazdasági növekedés elengedhetetlen eleme a kiszámítható gazdasági környezet és az optimizmus – mondja Klaus D. Harrer.

A magyarországi adatok negatívba fordulása azonban nem egyedi jelenség. Mind Csehország, mind a többi vizsgált EU gazdaság hasonló tendenciákkal szembesül. A kérdés tehát sokkal inkább az, hogy a párhuzamos tendenciák ellenére mi a valós oka a közép-európai gazdaságok és az EU gazdaságai között tátongó szakadéknak. A szignifikáns különbségeket mutató bérszínvonalak, a termelékenységi szintek közötti különbségek közel azonos, gyors nivellálódást mutató árszínvonal mellett valósulnak meg. Olyan paraméter rendszert kell tehát felállítani, amely lehetővé teszi a valós összehasonlítást és amely így hatékony választ adhat a felzárkózás kihívásaira.
- Egyetlen kiút a hozzáadott érték, azaz a termelékenység növelése a versenyképesség kialakítása és megőrzése érdekében. Ez az a paraméter, amelyre a vállalatok és vezetőik közvetlen hatást gyakorolhatnak és így kelhetnek versenyre a többi, számukra többnyire külső adottságként jelentkező változóval, a bérszínvonallal és az árszínvonallal – teszi hozzá a szakember.

A Czipin & Proudfoot Consulting becslése szerint a magyar gazdaságban mintegy 30%-nyi termelékenység növekedési potenciál rejlik, amit a vállalatvezetők 2002-re vonatkozó 2,2 százalékpontnyi termelékenység növekedési ütemre vonatkozó becslése a messze távolba helyez. Az Európai Unióhoz való sikeres és szerves csatlakozás elodázhatatlanná teszi a termelékenység növekedésének felgyorsítását, így a versenyképesség alapjainak megerősítését.