Nem lehet, hogy kevés fizetést adott?
Nem. A faiparnak van egy nagy hátulütője. Nem lehet a munkát a végtelenségig automatizálni. Mikor láttam, hogy fogy a munkaerő, akkor vettem 14 millió forintért egy számítógép vezérelt szuper modern masinát, amely 5 műveletet megcsinált, de nem lehetett 100 százalékban kikerülni a kézügyességet. Amikor a korosztályomnál idősebbek nyugdíjba mentek, akkor jöttek olyan új generációk, amelyekkel már nem voltak tarthatók azok az elvárások, amelyekkel elindultunk. Nem volt kedvük dolgozni, idézőjelben szólva se kézzel, se lábbal nem rendelkeztek. Egy egyszerű létragyártáshoz is 15-20 műveletet azért el kell tudni sajátítani. És itt általánosabb probléma van, a manuális készség egyszerűen eltűnt a fiatalabb generációkból. Régen a faluban, ahol felnőttem nem volt olyan gyerek, amelyik ne tudott volna hegeszteni, csavarozni, szegelni, kapálni. Most elmennek biztonsági őrnek, üzletkötőnek, csak nehogy kalapácsot kelljen a kezükbe venni. Egyszerűen nincsenek kézügyességet fejlesztő foglalkozások sehol. Társadalmi szintű agymosás történt.
Gondolom azért időközben a piac is megváltozott.
Hogyne. Amikor kezdtem 150-160 kiskereskedőnek szállítottam. Festékboltok, vasüzletek, háztartási boltok stb. Aztán bejöttek a multik és tönkretették a kicsiket. Maradt belőlük 20. A multiknak sok árut lehet vinni, csak a haszon lesz kicsi. Ők ugyanis nem tartanak nagy készleteket, legyen ez a gondja a beszállítónak, ezért jószerivel naponta kellett vinni hozzájuk darabonként a létrát. Így a szállítási költségek megugrottak. A pici haszonkulcs pedig a fejlődés gátja. Gondolja el, amíg csak a kisboltoknak szállítottam, addig 2 év után fel tudtam húzni egy üzemet. A multikkal együttműködve ez lehetetlen.
2016-ban bezárta az üzemét és most egyszemélyes asztalos, mint a nagypapa.
Én úgy fogalmazok, most van életem. Többet keresek egyedül és tized annyi gondom van, mint amikor még üzemet irányítottam.
Most kik a megrendelők?
A lakosság.
És mit jelent az, hogy most van élete?
28 éves koromban Bugac Pusztán fertőződtem meg a lovak szeretetével. Ettől kezdve mindig is volt lovam, egy-kettő. Amikor pedig az általános leépülést láttam depressziós lettem. Mindig tettrekész, megbecsült ember voltam és nehezen viseltem a teljes lejtmenetet. Így a lovak felé fordultam. Végzett lovastanár lettem, majd társadalmi megbízatást kaptam, 12 éve elnöke vagyok a Fríz Ló Tenyésztők Magyarországi Egyesületének. A Fríz ló a hollandok nemzeti kincse, a legszebb lónak tartják a világon. Aztán ehhez jöttek az Andalúz lovak, az ő egyesületüknek 6 éve vagyok az elnöke. Minden évben rendezünk egy-egy nagyon látványos lószemlét, ahol látni lehet ezeket a csodálatos állatokat.
Nincs Önben hiányérzet?
Nem érzem magam most kevesebbnek, hogy csak egy magánzó vagyok, de azt tudom, hogy jóval több vagyok annál, mint amit most csinálok. Amíg annyi multit látok, amennyi most van, addig nincs értelme újrakezdeni. Hála Istennek, a Baumax és a Bricostore már eltűnt.
Úgy érzi, ezek a multik többet ártottak az országnak, mint használtak?
Ez nem kérdés. Gondolja meg, munkahelyteremtő támogatást kaptak, ehhez képest nálam többen dolgoztak, mint most egy 10 ezer négyzetméteres áruházukban. Ráadásul hová viszik a hasznukat? Miért baj, ha egy magyar vállalkozónak 3 nyaralója és 3 Mercedese van. Egye meg a fene, de itt költi el a pénzét.
Bérrabszolga ország lettünk?
Így van, emiatt lázongok, ebből lett elegem. Svájc, Ausztria kiválóan megél abból, hogy minden települése tele van kicsi manufaktúrákkal. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy idejönnek hatalmas cégek és kevesebb munkaerőt használnak fel, mint annak idején én, mindezt óriási állami támogatással.
