A politikamentesen működő HEBC Erősebb Magyarországért egy erősebb Európában című idei jelentése gyakorlatorientált, befektetői tapasztalatokon alapuló javaslatokat fogalmaz meg a kormány számára. Számos területen számítanak intézkedésekre Magyarország versenyképességének fenntartása érdekében.
Látszólag minden rendben van Magyarországon, legalábbis a számok szintjén. A Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) 2015. évi országjelentésének bemutatásán Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kiemelte: 4,25 millió ember dolgozik ma Magyarországon, a munkanélküliség évek óta nem látott alacsony szinten van, 3 százalék felett van a gazdasági növekedés.
A munkaerőpiac helyzetének javulásával a HEBC tagok is egyetértenek, ám a szép mutatók kapcsán nem szabad elfelejteni, hogy az eredményekhez a külföldi foglalkoztatás, a közszféra növekedése és a beletartozó közmunkaprogram nagymértékben hozzájárul. – Sajnos Magyarországon aggasztóan magas a társadalmi kirekesztettség és a szegénység. A népesség egyharmada szegénységben él – állapította meg Mészáros Zoltán, a Philips Hungary ügyvezető igazgatója.
A tagvállalatok vezetőinek véleménye szerint a közmunkaprogram kockázatos, torzítja a munkaerő-piacot és nem segíti az inkluzív gazdaság felé való elmozdulást. Ha a programra fordított forrásokat – ezek ma elérik a GDP 0,8%-át – képzésre és a nyílt munkaerőpiacon való aktív részvétel támogatására fordítanák, valószínűleg többet érne a gazdaság fejlődése szempontjából.
A 13 multinacionális nagyvállalat legfelsőbb vezetőinek véleménye szerint, versenyképes vállalatok csak piaci körülmények között születhetnek. Ahhoz, hogy sikeres magyar vállalkozások jöjjenek létre, képesnek kell lenniük a sokkal élesebb nemzetközi versenyben is teljesíteni.
A jelentés szerint ahhoz, hogy az állam jó gazdája legyen a megvásárolt vállalatoknak, nem elégséges az adminisztráció jelenlegi felkészültsége. Egy egészséges versenykörnyezet sokkal jobb feltételeket teremt a hatékony vállalkozásoknak, mint a monopólium. Verseny hiányában a monopólium is elsorvad. Az erősödő állami szerepvállalás aggasztó jeleit látják a vállalatvezetők a magánszférában is. Azt szeretnék, ha a kormányzat a rendelkezésére álló eszközökkel ösztönözné az öngondoskodást, amely a biztonságos jövő megteremtésének záloga. Egy inkluzív gazdaságban ugyanis az egyén szerepe és felelőssége egyenlő mértékű az államéval.
Hol késik a stratégia?
Miközben – ahogyan Szijjártó Péter fogalmazott – öldöklő harc folyik a világban az új befektetésekért, a HEBC tagjai szerint még mindig nem egyértelmű, hogy Magyarország olcsó gyártókapacitású ország akar lenni, vagy részt vállal a negyedik ipari forradalom változásaiban, magas hozzáadott értékű termelő- és szolgáltatótevékenységgel. Ez stratégiai kérdés: nem elég helyszínt és infrastruktúrát biztosítani, a jól képzett, nyelveket beszélő és kellő mennyiségben, folyamatosan rendelkezésre álló munkaerő, valamint a minőséget nyújtó beszállítók is alapvető kellékek. A tanács tagjai szerint a kormányzat fontos feladata, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel, máskülönben elmaradnak az új befektetések. Ez pedig – véli Pécsi-Szabó Miklós, a HEBC korábbi elnöke – az ország versenyképességének a rovására megy.
Az HEBC fontos kormányzati feladatnak tartja, hogy Magyarország időben felkészüljön a várható ipari és technológiai változásokra, és azok között legyen, akik előnyükre fordítják a pozitív hatásokat – emelte ki Jakab Roland, a HEBC elnöke. A tanács szerint érdemes megvizsgálni a legfejlettebb ipari országok stratégiai céljait: ezek között bizonyosan szerepel az oktatási rendszerek fejlesztése, a nemzetközi innovációs potenciál kihasználása, a hosszú távú, oktatásra és kutatásra alapozott együttműködés a partner országokkal, valamint felelősségvállalás a globális kihívások kezelésében.
A versenyképesség alapfeltétele az oktatási rendszer átalakítása
Sajnálatos, hogy Magyarországon a felsőoktatás költségvetési támogatása folyamatosan csökken – olvasható a jelentésben. Az HEBC véleménye szerint, érdemes lenne a kormányzatnak elgondolkodnia azon, – hogy megfelelő célrendszer és teljesítménymutatók meghatározása mellett –, megduplázza a költségvetés oktatásra szánt keretét. A tanács javaslatai között szerepel az is, hogy a vállalatok és az oktatási intézmények együttműködése kapjon további ösztönzést és támogatást a kormányzat részéről. Inkluzív módon, minden résztvevő bevonásával valósuljanak meg a legjobb megoldások, amelyek fenntarthatóbbá és hatékonyabbá teszik az oktatás minden szintjét.
– Fontos, hogy az emberek külföldön is gyarapítsák tudásukat, de Magyarország legyen életüknek az a központja, ahova visszatérnek – emelte ki Dr. Fábián Ágnes, a Henkel Magyarország ügyvezető igazgatója. – Ehhez olyan feltételeket kell teremteni a fiatalok számára, hogy Magyarország vonzó alternatívaként szerepeljen a világ térképén, amikor a jövőjüket tervezik – tette hozzá Faragó Andor, a BT Global Services ügyvezető igazgatója.
Jelen pillanatban azonban nem ez a helyzet. Ha a fiatalok külföldön kezdik el pályafutásukat, kevés az esélye, hogy valaha is visszatérjenek – állapítja meg a jelentés, amely tudásközpontok, közösségek létrejöttét sürgeti, amelyek hozzájárulnak az országon belüli mobilitáshoz.
A kiszámíthatatlan gazdaságpolitika veszélye
Mivel az eredmények nem fognak rövidtávon jelentkezni, politikai ciklusokon átívelő megközelítésre van szükség. Ahogyan az üzleti életben egy-egy vállalat legalább tíz évre tervez, úgy a politikusoknak is érdemes lenne hosszabb távon gondolkodniuk. A tanács tagjai rendkívül fontosnak tartanák, hogy a kormányzat az egyes döntéseket megelőzően kérje ki a véleményüket, folytasson hatékony társadalmi párbeszédet. A vállalatok sikerét ugyanis rendkívüli módon befolyásolja a szabályozói környezet kiszámíthatósága, míg a hirtelen hozott döntések a legnagyobb kockázati tényező. Egyetlen kormányzati lépés képes ugyanis az elért vállalati eredményeket megsemmisíteni. Ma pedig a magyarországi befektetőknek be kell ezt is kalkulálniuk, amikor befektetési döntést hoznak.
A multinacionális vállalatok hidat képeznek a helyi és a globális igények, illetve tapasztalatok között. Nemcsak anyagi forrásokat tudnak nyújtani, hanem át tudják adni azokat a jó gyakorlatokat és modelleket is, amelyek a világban már léteznek.
