A CIB Bank piaci konszenzussal egybevágó előrejelzése alapján a megelőző évet meghaladó ütemű, jóval 4% feletti GDP-növekedésre számíthatunk 2018-ban. Ennek fő hajtóereje továbbra is elsősorban a belső kereslet (a háztartások fogyasztása által vezérelt, költségvetési ösztönzéssel erősített) bővülése, illetve az uniós források támogató hatása. A GDP az első félévben 4,7%-kal nőtt, és ez az ütem alig mérséklődik az év hátralévő részében – mondta Trippon Mariann, a CIB vezető elemzője a bank által szervezett sajtóbeszélgetésen.
A külső környezet alakulását és az uniós támogatások várható felhasználását egyaránt figyelembe véve 2019-ben elkerülhetetlennek tűnik a lassulás. A 3-3,5% közé várható érték azonban nem áll távol a megelőző öt év átlagától. Jövőre is a belső felhasználás diktálja a tempót a növekedésnek, főleg a lakossági fogyasztás és a beruházások lesznek perdöntők. A belső kereslet gyengülésével párhuzamosan, 2020-tól viszont újra a nettó export járulhat hozzá pozitívan a növekedéshez.
Átlép a 3%-os küszöb felett az éves átlagos infláció
A 2018 első negyedévében látott, a vártnál valamivel alacsonyabb inflációs számokat követően az év későbbi részében az eredetileg gondoltnál gyorsabban emelkedett a fogyasztói árindex. Ezért a korábban prognosztizáltnál néhány tized százalékponttal magasabb lehet az idei év átlaga: a CIB Bank november eleji előrejelzése szerint 2,9%-os. Az elmúlt hónapokban a fogyasztói árindex tartósan átlépte a 3%-os küszöböt, októberben megközelítve a jegybanki cél körüli sáv (2-4%) felső szélét. Bár a fő index meglódulása javarészt a jegybank hatáskörén kívüli termékcsoportok drágulásával magyarázható, a gazdaságban fokozatosan, de egyértelműen erősödik az inflációs nyomás. Ezt támasztja alá a maginflációs mutató és az MNB alapmutatóinak alakulása, így összességében a 3,5%-ot is elérheti az éves átlagos infláció 2019-ben.
Az idei első három negyedév a 2017-eshez hasonló költségvetési forgatókönyvet valószínűsít: miközben a GDP-arányos ESA hiány a tervezettnek (2,4%) megfelelő vagy akár annál alacsonyabb lehet (2017-ben 2,4 helyett 2%-os lett), addig a tervnél lényegesen nagyobb pénzforgalmi hiány alakult ki, elsősorban az uniós előfinanszírozás és a kapcsolódó utalások csúszása miatt. A még mindig gyors GDP-növekedés és a magasabb bérek miatt az adóbevételekkel nem lesz gond, így a Maastrichti-i 3%-os hiánylimitet várhatóan nem fenyegeti veszély. Részben hasonló költségvetési folyamatot láthatunk 2019-ben is, de már csökkenő deficitterv alapján (1,8%), nagyobb adóbevételi kockázatokkal, az uniós források fokozatosan csökkenő szerepe mellett.
Normalizáció a monetáris kondíciókban, változatlan alapkamattal
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsa ebben az évben is a nem-konvencionális intézkedésekre helyezte a hangsúlyt, változatlan alapkamattal (0,90%) és negatív O/N betéti kamattal (-0,15%). Ezzel, illetve a 3 hónapos betéti eszközben elhelyezhető összeg minimális szinten tartásával jóval az alapkamat alatti BUBOR-, illetve dkj-hozamszinteket sikerült elérni. A tartósan laza monetáris kondíciók hosszabb távú fennmaradásának szándékát jelző kommunikáció óvatosabbá vált a nyár folyamán, majd az EKB mennyiségi lazítási programjának lezárásáról szóló bejelentése után szeptemberben az MNB is a nem-konvencionális eszközök alkalmazásának módosítását jelezte. Az alapkamat 2019 végéig változatlan szinten maradhat, ugyanakkor az emelkedő infláció és a globális folyamatok együttes eredményeképpen jövőre emelkedő BUBOR-szintek prognosztizálhatók. Az év vége felé a jegybanki betéti kamat emelkedésére lehet számítani, összhangban az EKB várható kamatlépéseivel. A forint továbbra is határozott irány nélkül, de az ideinél gyengébb szinteken (315-325) mozoghat az euróval szemben.
A második, illetve harmadik negyedévben megállt a globális gazdasági teljesítmény szempontjából meghatározó centrumok rövid távú növekedési kilátásainak javulása. Ezzel egyidőben kissé emelkedett az infláció, ami az inflációs várakozásokat is felfelé korrigálta. A geopolitikai kockázatokat (kiemelten a közel-keleti helyzetet és az Észak-Korea által generált konfliktust) kissé háttérbe szorította az Egyesült Államok fiskális és kereskedelmi politikájának alakulása, valamint az elhúzódó és bizonytalan Brexit-előkészítési folyamat.
Jelenleg a kereskedelempolitikai lépések számítanak az egyik legnagyobb kockázatnak a globális növekedési kilátások, és ezekkel összefüggésben a tőkepiacok teljesítményének szempontjából – ezzel kapcsolatban az IMF előrejelzésében is megjelent előzetes figyelmeztetés. A feltörekvő piacok megítélését – a kínai kilátásokat övező bizonytalanságokkal együtt – érdemben rontja az amerikai kamatok emelkedése és a dollár felértékelődése. A legsúlyosabb hatásokkal a külső és belső sérülékenységekkel bíró gazdaságok számolhatnak. A globális kockázati étvágy és a hazai monetáris politika szempontjából egyaránt kiemelten figyelt Fed- és EKB-politika egyre szigorúbbá válik. A tengerentúlon decemberben még egy kamatemelés várható (az idén így összesen négy lesz), míg Frankfurtban még nyáron született döntés a QE-program megfelezéséről a negyedik negyedévre, majd 2019. januári megszüntetéséről. A kamatszint várhatóan még idén és a jövő év nagyobb részében is nulla-közeli maradhat, de 2019 utolsó negyedévében már elindulhat felfelé, amit megelőzhet a még negatív betéti kamat emelése.
