Egymás után zárja le a különböző közpénzekből gazdálkodó szervezetek ellenőrzését az Állami Számvevőszék.Vannak általános tapasztalataik?
– A számvevőszéki ellenőrzések lényege, hogy a közpénzeket használó, közvagyont kezelő szervezeteket, intézményeket felelős gazdálkodásra ösztönözzük, jogi és szakmai értelemben. A nagy intézményeket, például a NAV-ot, a Kincstárat vagy a Nemzeti Bankot évente többször is ellenőrizzük, mert ezeknél méretükből és tevékenységükből adódóan nagyok a kockázatok. A kisebbeket, például a múzeumokat, egészségügyi intézményeket is rendszeresen vizsgáljuk. Az általános tapasztaltuk, hogy számos szervezetnél nem megfelelő a vezetés, vagyis sok helyen nincs felelős gazdálkodás. Főként a jogszabályi kötelezettségekkel nincsenek tisztában. Az európai uniós csatlakozás után például az irányítást meghatározó belső kontrollrendszert ki kellett volna építeni, a belső ellenőrzést működtetni kellene, de ez sok helyen máig nem történt meg: nem működtetnek kockázatelemzést, nem gyakorolják a korrupció megelőzését szolgáló integritáskontrollokat sem. Gyakori probléma, ami főleg egyetemeknél és kórházaknál jött elő, a kötelezettségvállalás. Látunk némi javulást, de az egészségügyi intézmények egy része jellemzően nem képes kijönni a keretből, amit az Országgyűlés a rendelkezésükre bocsátott. Ez komoly probléma.
Amikor az ÁSZ azt látja, hogy az intézmény nem jön ki a pénzből, amit az államtól kapott, csak az intézménynek tesznek ajánlásokat, hogyan spóroljanak, vagy például a törvényhozásnak is jelzik, hogy a költségvetésben több pénzt kellene rájuk fordítani?
– Is-is. Elemzéseket is készítünk a témában, de alapvetően azt vizsgáljuk, hogy az intézmények betartják-e a törvényeket, beleértve a költségvetési kereteket, ami szintén jogszabályi előírás. Mi soha nem egy-egy szektor, hanem mindig az adófizetők mellett lobbizunk, mert úgy gondoljuk, hogy kisebb adóterhelés kellene. Így az egyes szervezeteket és intézményeket arra ösztönözzük, hogy használják eredményesebben azt a pénzt, amit az Országgyűlés megszavazott nekik. Az ÁSZ azért dolgozik, hogy a közpénzeket használó intézmények becsüljék meg a befizetett adókat, és amellett lobbizik, hogy az állam egyre kisebb adókulcsokkal dolgozzon. 2017-ben szerencsés helyzet volt, a költségvetésnek csökkenő adókulcsok mellett is nagyobb volt a bevétele, mint amire az összeállításakor számítani lehetett, főként a vártnál magasabb GDP-növekedés és az adórendszer fehérítése miatt. Így az állam tavaly több pénzt tudott elkölteni az egyes szektorokban. Több jutott például oktatásra és az egészségügyre is.
– Az elmúlt években az EU-s forrásokat ellenőriztük a legintenzívebben. Egy vállalkozó is észlelheti, hogy az uniós támogatás mennyi adminisztrációval jár, miközben bármikor ellenőrizheti őket egy-egy hatóság. Ennyire sok ponton nem ellenőrzik például a hazai költségvetési kiadásokat sem. A Számvevőszék a beruházásokat a korai stádiumban ellenőrzi. Már 2010-ben feltártuk például, hogy a négyes metróberuházás egyik fő hibája a projekt rossz, mondhatnám, hanyag előkészítése volt. A kormány 2015–2016-tól kezdte el saját forrásból megelőlegezni az EU-s támogatásokból megvalósuló beruházásokat: amikor a beruházó megnyerte a pályázatot, aláírta a szerződést, megkapta az államtól az összeget, azelőtt, hogy az EU-s transzfer elindult volna. Mi ezt egyértelműen pozitív gyakorlatnak tartjuk. Egy pozitív konjunktúrában mindenki befektetést tervez, rövid távon szeretne beruházni, például telephelyet fejleszteni, technológiát beszerezni. Az állami előfinanszírozás pedig bátorítja a beruházási kedvet, a költségvetésnek pedig egyfajta tartalékot jelent.
Feltéve, ha Brüsszel kifizetni a Magyarországnak járó forrásokat…
– Mi nem tartunk attól, hogy valós forrásvesztés lesz, ami mögött egy másik kormányzati gyakorlat áll. Az uniós támogatási kereteket tíz százalékkal – körülbelül nyolcszázmilliárd forinttal – túl lehet vállalni, vagyis ha valamiért nem valósul meg egy-egy beruházás, akár szabálytalanságok miatt, más projektek azonnal beállhatnak a helyére. Ilyenkor persze az eredeti pályázó és az állam között egyfajta elszámolási vita indulhat, előfordulhat, hogy a beruházónak vissza kell fizetnie az államtól kapott előleget. De összességében a magyar gazdaság nem veszíthet forrásokat. Leszögezhetjük, hogy ez nem valós veszély.
– A gazdasági ciklusok olyanok, mint a gravitáció, ami felmegy, az egyszer le is esik. Fontos, hogy a kormányzat felkészüljön az anticiklikus politikára. A válság mindig a piaci szektort érinti először: kiesnek a megrendelések, csökken a fogyasztás, végül a beruházások is leállnak. Fokozza a problémákat, ha az államnak is ugyanezt kell tennie válság idején, ez volt a 2008–2012 közötti időszak tapasztalata: mélyítette a válságot, hogy az államnak is csökkenteni kellett a kiadásait. Mi azt tartjuk helyesnek, ha a kormány a válság alatt tartani, sőt akár még növelni is tudja a korábbi kiadások mértékét. Ebből a szempontból jó a már említett előlegek kifizetése: a támogatott beruházások lassan érnek be, és a kedvező ciklus után megvalósuló beruházások csökkenthetik a válság mélységét. Az állami vállalatoknak azt javasoljuk, hogy a most támogatott beruházásokat – főleg infrastrukturális fejlesztéseket – halasszák el nyugodtan, s majd akkor indítsák el, ha elindul a negatív konjunktúra, hiszen az infrastrukturális beruházásokat nem muszáj a piaci konjunktúrához kötni, de a stagnáló gazdaságot ezzel élénkíthetik. Ami az állam méretét illeti, az a meggyőződésem, hogy azt nem egy válság alatt, hanem most, a pozitív konjunktúra idején kell csökkenteni. Válság idején csak továbbrontana a helyzeten, ha még több ember válna munkanélkülivé, most viszont alapvetően munkaerőhiány van, így ha sikerül az állami szféra hatékonyságát növelni, van lehetőség a leépítésre. Ez a közszféra mellett a piaci szférának is jót tesz. Mindebben a digitalizáció fejlesztése, illetve az üzleti szféra módszereinek átvétele segíthet elsősorban.
Összefoglalva: válság alatt nem megszorítani, hanem beruházni, a versenyszférát élénkítenie kell az államnak, például az állami foglalkoztatást kell bővíteni, konjunktúra idején pedig tartalékoló, kisebb, ugyanakkor a hatékonyságát növelő államra van szükség.
– Alapvetően igen. Jelenleg az, amiért az államnak érdemes dolgoznia, az a nullás vagy pozitív költségvetés. Ezzel elérhető lehet, hogy egy válság esetén se menjünk át recesszióba, hanem továbbra is bővülni tudjon a gazdaság.
A magánszektorban milyen kockázatok lehetnek? A legutóbbi válság idején például a devizahitelek okoztak nagy károkat, és a hitelkitettség jelenleg is növekszik.
– Válasszuk szét a hitelek típusait. Jó hitelnek nevezném azt, amit befektetés miatt vagy takarékossági céllal, tehát például lakáscélokra, illetve rezsitakarékosságra vesznek fel. Veszélyesek viszont azok a hitelek, amelyek csak fogyasztásra szolgálnak: elnyaralják, nem megtérülő fogyasztási termékeket vesznek belőle. Ezek az elmúlt hónapokban valóban elkezdtek felfutni, ami tényleges kockázatot jelentő tényező. Főleg, mivel ezek a hitelek tíz százaléknál messze magasabb kamatozásúak. Azoknak, akik áruhitelt vennének fel, azt javasolnám, előtte próbálják ki, hogy hat hónapig tegyenek félre annyi pénzt, amennyit a törlesztésre kellene fizetniük. Ha ez sikerül, akkor érdemes azon is elgondolkozni, hogy hitel helyett inkább folytassák a megtakarítást, és abból vásároljanak, ne adósodjanak el. Amúgy a magyar lakosság megtakarítása gyorsabban növekszik, mint az adóssága, de még mindig probléma, hogy viszonylag kevesen készítenek például háztartási, családi költségvetési tervet.
Mi a helyzet a kkv-kat érintő kockázatokkal?
– A kisvállalati szektor esetén a legnagyobb probléma, hogy a termelékenységük még mindig rendkívül alacsony. Ahhoz, hogy a nyugat-európai cégek szintjét elérjék, meg kellene duplázniuk az egy alkalmazottra jutó bevétel mértékét. Nekik abszolút helyénvaló, ha ehhez hitelt vesznek fel, és abból fejlesztenek, beruháznak. A vállalatoknak több kockázatot kellene vállalniuk, mint most. A termelékenység növelésére elsősorban új technológia beszerzésére, szervezeti átalakításra és piacnyitásra van szükség.
Furcsa ellentmondásnak tűnik, hogy a kkv-k a hazai piacról nem tudják növelni a bevételeiket, ha a lakosság inkább tartalékol. Az államnak nincs lehetősége rá, hogy a lakossági fogyasztást növelje, például adócsökkentéssel, többkulcsos adó bevezetésével?
– A fogyasztás az elmúlt időszakban folyamatosan nőtt, a probléma, hogy az igényeket nagyrészt az import elégítette ki. A legfontosabb most, hogy a magyar cégek a külföldivel versenyképes árukat állítsanak elő. A fogyasztás bővülése persze támogatja, hogy a hazai cégek növeljék az árbevételüket, és az is fontos, hogy az állam ezt ösztönözze különböző eszközökkel. Főként, ha a cégek fejlesztésekre, beruházásokra fordítják a kínálkozó lehetőséget.
