Eddigi tapasztalatok szerint sikeresebbek azok az akciók, amikor az országok saját nyomozóhatóságaik útján szereznek információkat, például úgy, hogy alapos gyanú esetén a saját országuk területén vizsgálatot végeznek svájci bankok ügynökeinél és a náluk lefoglalt iratok, illetve adathordozókon tárolt információk alapján indíthatnak eljárást belföldi adóalanyok ellen, véli Szmicsek Sándor, a Mazars adópartnere.
Amerikában az árulkodásra való buzdítás is hatásos eszköznek tűnik. Az adóhivatal (IRS) évek óta egyre több jutalmat fizet informátorainak, akik megmondják, hogy kit érdemes vizsgálni.
A magyar kormány január közepén jelentette be, hogy vége a türelemnek az offshore pénzekkel kapcsolatban. Erről itt olvashat bővebben.
Közhasznú besúgók
A szakzsargonban whistleblower-nek nevezett „közhasznú” besúgóknak az amerikai adóhivatal (IRS) komoly összegeket fizet, ha informátorként hozzájárulnak az eltitkolt pénzek felderítéséhez. Legutóbb David Birkenfeld ügye látott napvilágot, aki 104 millió dollár jutalommal gazdagodott. Ennyit kapott a bankár az amerikai adóhivataltól (IRS), hogy titkos kormányügynökké avanzsálva bemártotta munkaadóját, az UBS bankot. Olyan információkat szolgáltatott a svájci óriásbank adóelkerülésre törekvő amerikai ügyfeleiről, amelyek alapján 4000 amerikai állampolgár ellen tudott vizsgálatot indítani az adóhivatal.
A Piac&Profit 2012. december-januári számában megjelent cikke szerint az IRS a kiszabott bírságok és megállapított adóhátralékok maximum 30 százalékát juttatja általában az informátornak jutalmul, és eddig Birkenfeldnek fizették ki a legnagyobb összeget. Úgy tűnik, az adóbeszedésnek ez a módja kifejezetten sikeres Amerikában: az adóhivatal 104 millió ösztönző üzenetet küldött szét az informátorainak és a további besúgásoktól tartva mintegy 33 ezer amerikai állampolgár magától is bevallotta, hogy külföldön kerül adót. Így ötmilliárd dollárnyi adóbevételre tett szert az Egyesült Államok.
A tengeren túli országban, ahol állítólag az állampolgárok évente 100 milliárd dollárnyi adó befizetését törvénytelenül elsumákolják, az árulkodás biznisze olyannyira fellendült, hogy egyes esetekbe a hedge fundok is befektetnek: készpénzt kínálnak az informátoroknak a leendő jutalom bizonyos százalékáért.
Európában Rubik egyezményeket kötnek
Az úgynevezett „Rubik egyezmények” lényege, hogy a számlatulajdonosok szabadon választhatnak meghatározott lehetőségek közül, de ha személyüket továbbra is titokban kívánják tartani, Svájc adófizetési kötelezettséget teljesít. A számlatulajdonosoknak három lehetőségük van: egyrészt adhatnak felhatalmazást az információk átadására; másrészt fenntarthatják anonimitásukat, de ebben az esetben átalányt, forrásadót és örökösödési adót fizetnek; harmadrészt dönthetnek úgy is, hogy kivonulnak Svájcból és megszüntetik ott lévő érdekeltségeiket. Feltehetően a magyar kormány is ezt a modellt követve szeretne Svájccal tárgyalni és megtöbbszörözni az adóbevételeit.
– A modell úgy működik, mintha a múlt külön adózna a jövőtől. A már svájci bankszámlákon lévő pénzek után egy összegben vonnak le visszamenőlegesen adót és névtelenül továbbítják a más államban lévő adóhatósághoz. A jövőben várható befektetések utáni kamatra ezzel szemben egy külön adó vonatkozik, melynek meghatározott százalékát szolgáltatják csak ki – mondta el dr. Békés Balázs, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda adópartnere, aki szerint a jövőben újabb tényezőkkel és kockázatokkal kell számolniuk azoknak az adózóknak, akik eddig külföldi bankszámlákon kívánták elrejteni vagyonukat az adóhatóság elől.
A hatályos szabályok szerint a magyar betétes nyilatkozhat a svájci bankjának arról, hogy a rá vonatkozó információk kiadhatóak-e vagy sem. Ha azt nyilatkozza, hogy kiadhatóak, akkor a kedvező, svájci adózási szabályokat alkalmazhatja, bár ez esetben nyilván be kell vallania a jövedelmét Magyarországon is, hiszen a magyar adóhatóság megkaphatja ezeket a jövedelemadatokat Svájcból. Ha azonban úgy nyilatkozik, hogy adatai nem adhatóak ki, akkor – elvileg – 35 százalékos kamatadóra számíthat. A magyar 16százalékos kamatadó tükrében ez nem lenne racionális választás, ugyanakkor, ha a pénz forrása nem legális, valószínűleg még ilyen feltételekkel is megéri anonim svájci számlán tartani.
A Mazars nemzetközi könyvvizsgáló, adó- és üzleti tanácsadó cég szerint felmerül a kérdés, hogy ténylegesen milyen valós lehetőségei vannak a magyar kormánynak. Bár nem zárható ki, hogy Svájc és a magyar állam olyan megállapodást kössön, amelyben Svájc az ottani bankokban lévő, beazonosíthatóan magyar betéteket összességében megadóztassa, és a beszedett adót vagy annak egy részét átutalja a magyar államnak, Szmicsek Sándor szerint nem valószínű, hogy az alpesi ország korlátozás nélkül kiadna minden információt az ottani magyar befektetésekről. Ezt a világon eddig egyetlen államnak sem sikerült elérni, Németországnak és az Amerikai Egyesült Államoknak sem.
