Forrás: KSH; MBH számítás
Általánosságban elmondhatjuk, hogy minél magasabb a nettó kereset, annál kisebb hányadát költjük el a kiskereskedelemben. Ezt alátámasztják a régiós adatok is, de vannak persze eltérések, például Zala és Somogy megye, ahol az átlagfizetés 47 százalék és 44 százalékát költik el a kiskereskedelemben (a két legmagasabb érték), míg a nagyjából azonos átlagfizetéssel rendelkező Jász-Nagykun-Szolnok megyében ez csak 39 százalék. Ennek egyik oka a turizmus, vagyis a balatoni üdülővárosokban történő költések zömmel itt jelenek meg, miközben az átlagfizetések relatíve alacsonyak. Ezt figyelembe véve is elmondható, hogy az országot az egy főre jutó kiskereskedelmi forgalom szempontjából is jellemzi egy kelet-nyugat irányú megosztottság (az alábbi ábrán jobbról balra haladva sötétedik a térkép). Azt is látjuk, hogy a fizetések vásárlóerejének növekedése tavaly minden megyében meghaladta a boltok forgalmának növekedését, sőt, van ahol többszörösen. Jellemzően ott volt nagy a növekedési ütemek közötti különbség, ahol eleve nagy az egy főre jutó kiskereskedelmi forgalom, vagyis a Dunántúl térségében.
Felmerül a kérdés, hogy a megszerzett többletjövedelem hol jelenik meg? Egyrészt a Covid és az inflációs sokk óta a magyar háztartások megtakarítási rátája historikusan magasnak tekinthető, és 2024-ben ez csak kis mértékben csökkent. Másrészt jelentős változás történt a háztartások fogyasztási szerkezetében: az inflációs sokk idején – 2022 második félévétől kezdve – a kiskereskedelmi fogyasztás jelentősen zuhant, és ezzel elvált a szolgáltatások fogyasztásának alakulásától, ami ezzel szemben csak kismértékben csökkent ugyanettől az időhorizonttól kezdődően, majd 2023-től, ha nem is érte el a korábbi növekedési ütemét, de enyhén növekvő pályára állt. A korábban együtt mozgó kiskereskedelmi fogyasztás és a szolgáltatások vásárlásának növekedése közötti olló ettől kezdve nagyra nyílt és 2023 óta lényegében nem szűkült, vagyis a fogyasztók egyelőre nem tértek vissza a korábbi vásárlási szokásaikhoz.
