Finanszírozási lehetőségek

Ma már nem kell millióknak lennie annak a zsebében, aki autót szeretne venni. Hiszen, ha bármelyik szalont felkeresi, ott legalább 3-4 pénzintézet finanszírozási ajánlatát kínálják.
– Más hitelfelvételekkel ellentétben, itt a vállalkozások is ugyanazon az egyszerűsített, egy óra alatt elvégezhető hitelminősítési procedúrán esnek át, mint a lakosság – mondja Köntös Péter, a Merkantil Bank Rt. ügyvezető igazgatója. – Hiszen a gépjármű jó fedezet, egyszerűen újraértékesíthető, a különböző biztosítások könnyen érvényesíthetők, és a törzskönyv is a bankban marad.
Jelenleg háromféle megoldás létezik a gépjárműtartás finanszírozására. Az első kettő a banki hitel és a pénzügyi lízing. Könyveléstechnikailag ezek nem különböznek egymástól. A törlesztőrészletből csak a tőkére eső kamat számolható el költségként, és öt év alatt leírható az amortizáció. Az egyetlen különbség a kettő között, hogy míg hitel esetén a tulajdonjog a vásárlás pillanatától a vevőre száll, a pénzügyi lízing formában megvalósuló finanszírozásnál csak a futamidő lejártával.
Áfa szempontjából viszont csak azok a konstrukciók tekinthetők lízingnek, amelyekben már a szerződés megkötésekor a tulajdonjog átruházására irányul a szerződéses akarat. Adózási szempontból annak, hogy a tulajdonjog mikor kerül át ténylegesen a vevőhöz, nincs jelentősége. A lízingbeadó mindenképpen egyszer, a konstrukció elején állítja ki a számlát, és azon ellenértékként az összes részletet az áfavonzatával együtt kell feltüntetnie. A bérbevevő viszont nem vonhatja le az adót, kivéve akkor, ha a lízingtárgy nem személygépkocsi.
Ha viszont a bérbeadó a szerződés szerint csak jogot biztosít a vételre, illetve a felek a bérleti szerződés megkötésével párhuzamosan az adásvételre irányuló előszerződést kötnek, máris nem termékértékesítésről, hanem szolgáltatásról beszélünk. A tulajdonszerzéssel nem járó tartós bérleti konstrukció esetében a cégautót bérbe vevőnél a teljes bérleti díj költségként merül fel, és mint ilyen, elszámolható.

Kiszolgáltatott helyzetben

Ám ez a finanszírozási forma drága, mivel a havi bérleti díj megállapításának alapjául a személyautó áfával növelt vételi ára szolgál. Ugyanis a személygépkocsi árának áfáját a lízingbeadó, miután a tulajdonába került az autó, nem igényelheti vissza.
A bérbeadó a futamidő végén felkínálhatja a bérlőnek az autót megvásárlásra. A maradványértéken megvásárolt személygépkocsi után a vevőnek is be kell fizetnie az áfát. A törvény azonban nem határozza meg konkrétan a maradványérték mértékét, csak azt mondja, hogy a piaci árszinthez kell igazodnia. Ha viszont az APEH túlzottan alacsonynak találja a végső vételi árat, akkor kötelezheti a vásárlót arra, hogy az általa megállapított forgalmi értéken vásárolja meg az autót. Ha ilyen esetben a volt bérlő a vevő, az is előfordulhat, hogy az adóhatóság a tartós bérleti konstrukciót visszamenőleg pénzügyi lízinggé nyilváníthatja, és így áfahiányt állapíthat meg, miután a lízingdíj áfája nem visszaigényelhető, a tartós bérleti díjé viszont igen.
Ez a szabályozás kiszolgáltatott helyzetbe hozza a cégeket, hiszen a forgalmi érték nagysága végül is egy hivatalnok szubjektív döntésén múlik. Az adóhatóság e problémát orvosló tanácsát viszont nem valószínű, hogy minden vállalkozó eredményre vezetőnek tartja: Csátaljay Zsuzsa, az APEH címzetes főtanácsosa egy szakmai konferencián azzal érvelt, hogy a cégautót bérlőnek is jogában áll vitatkozni az adóhatósággal.

Ki és mire használhatja?

Ha már fut a cégautó, akkor is számos kérdés merülhet fel, amivel jó tisztában lenni.
Az első és a legfontosabb, hogy ki és mire használhatja az autót. Az áfa szempontjából az a döntő, hogy valóságosan használják-e magáncélra a cégautót. Ha nem, akkor a vámtarifaszáma szerint a 8703-as termékcsoportba tartozik, vagyis a személygépkocsi beszerzési árának adótartalma nem, a hozzá beszerzett alkatrészek, felújítási, javítási, mosatási stb. kiadások áfatartalma azonban levonható (feltéve, ha a cég nem tárgyi adómentes tevékenységet végez). Mindez azonban csak akkor igaz, ha az autót magáncélra nem használják. Ez viszont szinte lehetetlen, különösen akkor, ha már az is magánhasználatnak számít, ha a sofőr megáll meginni egy kávét.
– Persze megoldás erre is van – állítja Andrási Jánosné, az APEH címzetes főtanácsosa. – A legegyszerűbb, de ehhez mérten a legdrágább kiút, ha a cég havonta, az szja-törvényben foglalt szabályok szerint cégautóadót fizet. Ekkor az adóhatóság nem kérdezi meg, hogy ki és mire használja az autót. A cégautóadó nagysága a személygépkocsi korától és értékétől függ. Minél drágább és újabb az autó, annál magasabb díjat kell érte havonta fizetni.
A magánhasználat létének vagy nem létének a bizonyítására létezik egy költségtakarékosabb – bár időigényesebb – megoldás is. Ez pedig a rendszeresen vezetett útnyilvántartás. Ennek valóságtartalmát azonban nagyon nehéz ellenőrizni. (Nemrégiben az adóhatóság – elsősorban nagyobb cégeknél – megvizsgálta: az elviekben kizárólag üzleti célra használt autó este megtalálható-e a vállalati parkolóban.)
Csátaljay Zsuzsa elmondta, hogy az APEH az összes körülményt vizsgálja, amikor az adóalanyiságot megállapítja. Azzal az autóval kapcsolatosan, amelynél magánhasználat merül fel, és a cég ezért nem kér ellenértéket a dolgozótól, semmilyen adó és költség nem vonható le. Itt a hangsúly az ingyenes magánhasználaton van. Ha a dolgozó megfizeti a cégének, hogy magáncélra is igénybe vette a járművet, a személygépkocsival kapcsolatos kiadások áfatartalma elszámolhatóvá válik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a cég kiszámlázza a használatot a dolgozójának, de ha az így kért ellenérték az APEH szerint aránytalanul alacsony, a cégre a magánhasználat forgalmi értéke utáni áfát terhelik rá.
Az adóalanyt pedig ismét csak kiszolgáltatottá teszi, hogy sem az „aránytalanul alacsony”, sem a forgalmi érték megállapítására nincs szabály

A fenntartás trükkjei

Egy autó fenntartása komoly költségekkel jár, amelynek könyvelése és elszámolása nem kevésbé bonyolult és buktatókkal tűzdelt, mint az eddigiekben leírtak.
A társaságok számára az APEH nem ír elő korlátozást az üzemanyag elszámolására. Az üzemanyag árában feltüntetett, előzetesen felszámított adót azonban az egyéb feltételek megléte esetén sem lehet levonni. Az áfatörvény értelmében csak az az adóalany élhet levonással, aki haszongépjárműhöz gázolajat vásárol.
Ha a cégautóra valamilyen extrafelszerelés kerül – rádió, gallytörő rács, könnyűfém felni stb. –, annak áfaköltsége nem számolható el. Ebben az esetben az eszközértéket aktiválni kell a gépjármű értékére, és azzal együtt avultatható. Mostanáig ebbe a körbe tartozott a téli gumi beszerzése is. A legújabb APEH-állásfoglalás szerint azonban ez a költség gumicsere címén már elszámolható (a legtöbb cég eddig is így oldotta meg a téli–nyári gumiváltást).
A cégautók adózását és költségelszámolását az szja-törvény, különböző kormányrendeletek és az áfatörvény szabályozza, sokszor nehezen átlátható, időnként egymásnak ellentmondó módon. Kiskapuk azonban itt is vannak, amelyeket azok a könyvelők, akik a szabályokat nagyon ismerik, legtöbbször meg is találnak.


Forint vagy deviza?

A bankok által kínált különböző konstrukciók között nem könnyű eligazodni. Mikor éri meg devizaalapú hitelt felvenni, vagy mikor jobb fix és mikor változó kamatozású forinthitelt? Ezekre a kérdésekre a szalonokban is nehezen tudnak válaszolni. Bár a devizahitelek kamata jóval alacsonyabb, mint a forintalapúé, a kockázatuk is magasabb. A Merkantil Bank Rt. esetében például a forinthitel teljes hiteldíjmutatója 19–24 százalék, szemben a 12–14 százalékos euró- vagy a svájci frank alapú devizahitelekkel. Ügyfeleiknek mégis inkább a forintos konstrukciót ajánlják, mivel szerintük magas – különösen az árfolyamsáv kiszélesítése óta – a kockázat. A bank minden változást az ügyfélre hárít, aki, ha igazán baj van – vagyis jelentősen megnő a havi törlesztőrészlet –, valójában nem tud kimenekülni a konstrukcióból, tudniillik a kamatkülönbözetet a hátralévő tőketartozásra is ki kell fizetnie.


Cégautó-outsourcing

Azok a cégek – elsősorban a nagyobb autóparkkal rendelkező multik –, amelyek nem szeretnének az autók fenntartásával, havi elszámolásával bajlódni, lízingcégekhez fordulhatnak. Ha egy cégnek öt vagy annál több cégautója van, az már flotta. Elsősorban a flottákat fenntartó cégek számára lehet előnyös a tartós bérleti konstrukció, miután annak időtartama alatt a vállalat könyveiben a gépkocsi nem jelenik meg, tehát nem rontja az eszközhatékonyságot. S mivel ezek a cégek az autóikat bizonyos kilométerfutás és eltelt idő (általában 120 ezer kilométer és/vagy 3 év) után legtöbbször lecserélik, eleve nem kívánják azokat megvásárolni.
– Míg korábban csak húsz cégautó esetén érte meg az autópark kezelését egy arra szakosodott cégre bízni, ma már öt gépkocsi esetén is költségmegtakarítást lehet elérni – mondja Borók János, a LeasePlan Hungária Rt. operációs igazgatója. Az általuk kínált konstrukció nem más, mint a klasszikus tartós bérlet. Szolgáltatás attól lesz, hogy nemcsak az autók finanszírozása, hanem a flottapolitika kialakítása, a gépkocsik szervizelése, biztosítása, az üzemanyag elszámolása, valamint az assistance-szolgáltatás árát is tartalmazza a havi díj. Az üzemeltető az összes autója után egy szerződésben meghatározott havi átalánydíjat fizet, amely mindezeket a költségeket magában foglalja. A vállalat a fő tevékenységére koncentrálhat, nem kell azzal törődnie, hogy mit lehet elszámolni, és mit nem, melyik áfa vonható le, és melyik nem.
Az autóparkok fenntartására szakosodott cégek know how-val rendelkeznek arra nézve, hogy az adott tevékenységhez melyik gépkocsitípus ajánlható, hány évenként kell azt cserélni, a cégnél ki milyen jogosultságokkal kell, hogy rendelkezzen. Másrészt az ilyen cégek, méretükből adódóan, komoly vásárlóerőt jelentenek, ami a piaciaknál kedvezőbb árakat eredményez számukra; ezt többnyire „átengedik” az ügyfeleknek.
Általános tapasztalat, hogy ami nem az enyém, arra nem is vigyázok. Így van ez a cégek által a dolgozóknak használatra adott gépkocsik esetében is. A megnövekedett szervizköltség, a gyorsabb amortizáció a lízingbe adóknak – miután az ő tulajdonukat képezik az autók – komoly veszteséget jelenthet. Ez ellen a LeasePlan például úgy védekezik, hogy garanciát vállal a maradványértékre, és amennyiben a futamidő végén a szerződésben meghatározott ár felett sikerül a kocsit eladnia, az extrabevételt az ügyfélnek adja. Hasonló motiváló tényező, hogy ha a tényleges szervizköltség nem éri el a havi átalány mértékét, a pluszt visszaadják az ügyfélnek, míg a veszteség a lízingcéget terheli. Ezután már az ügyvezető dolga meggyőzni dolgozóját arról, hogy az ő érdeke is vigyázni a kocsira.