Az adathalászok kamu weboldalakon gyanúsan olcsó portékákat hirdetnek, általában rossz magyarsággal és sokszor igénytelen kivitelezésben, bár akadnak profi utánzatok is. Aki egy ilyennek bedől és megadja a kártyája adatait, az utána nem hogy árut nem kap cserébe, de még futhat is a pénze után.

A csalók sokszor a radar alatti összegekkel akarnak célt elérni. Az eljárásuk alapja, hogy egy 1-3 ezer forintos tételért a károsult nem fog általában reklamálni a banknál. Egy elfelejtett háztartási számla befizetési felszólítása vagy egy váratlan, de még valamilyen akadály miatt nem kézbesített csomag pár száz, 1-2 ezer forintos fizetési felhívást magával hozó felbukkanása is lehet ilyen megtévesztés, de más csalások is előfordulnak.

Köztük még mindig terjed az úgynevezett nigériai csalás, amely még az offline világban kezdődött és amelyben általában egy külföldi pénz kimenekítésében kérnek segítséget nagyon sokféle történet alapján. Érdekes, hogy még mindig vannak, akik a horogra akadnak, pedig az ilyen csalásokról már széleskörűen elterjedt, hogy nem szabad bedőlni nekik és semmilyen pénzt nem szabad előre küldeni egy távoli ismeretlennek, mert jó eséllyel sosem fogjuk viszontlátni.

A bankkártyás csalások is hasonló jellegűek, de az összeg általában kisebb, bár gondos és alapos adathalászati tevékenységgel, amelyben egy észrevehetetlenül telepített robot végzi az adatgyűjtést a páciensről, jelentős, akár több milliós összegű visszaélések is előfordultak már. A bankkártyás, közreműködést igénylő csalások ellen igazából egyféleképpen lehet védekezni: egészséges gyanakvással.