A távmunkát biztosító szervezeteknél a leggyakrabban ez akár a teljes munkaidőre is vonatkozhat, ha a munkavállaló így dönt (32 százalék), míg 11 százalék heti egy napot dolgozhat az irodán kívülről. Az ilyen cégeknél dolgozóknak közel harmada számára ugyan elérhető a távmunkavégzés, azonban esetükben nem beszélhetünk heti rendszerességről: gyakran ennél ritkábban, adott esetben nem is rendszeresen vehető igénybe ez a munkavégzési forma, külön engedéllyel kérhető, nem pedig garantáltan jár.
Szívesen dolgoznának otthonról, de nem tehetik
Ahol egyáltalán nincs lehetőség a távmunkára, vagy csak alkalmanként, ott a dolgozók fele úgy látja, hogy nem is tudná elvégezni a munkáját otthonról, ez többnyire a fizikai munkát ellátó munkavállalókra vonatkozik (67 százalék). Minden második dolgozó (46 százalék) véli úgy, hogy bár saját meglátása szerint részben vagy teljesen meg tudná oldani a feladatait munkahelyétől független helyről is, ennek ellenére nincs rá lehetősége.
„Hazánkban jelenleg alacsony azon cégek aránya, ahol lehetőség nyílik a távmunkavégzésre, annak ellenére, hogy 2020-ban, a BCG-vel közösen készített kutatásunkból az derült ki, hogy a magyarországi munkaadók 84 és a munkavállalók 88 százaléka gondolta akkor úgy, hogy nem csökkent a munkavégzés hatékonysága, sőt akár még javult is távmunka valamilyen formájának bevezetése után. Emellett ráadásul a munkaadóknak további, anyagi jellegű előnyük is származhat, ha nyitnak a távmunkavégzés felé, hiszen jelentős költségektől mentesülhetnek egy, a korábbinál kisebb iroda fenntartásával és a munkába járásból fakadó utazástámogatások ritkulásával – mondta Simon-Göröcs Lili, a Profession.hu HR igazgatója.
