A Hormuzi-szoros lezárása. Ezen a tengerszakaszon napi 20 millió hordó nyersolaj és évi 80 millió tonna LNG, a világ kőolaj és LNG termelésének ötöde halad át, kulcsfontosságú tehát a világ energiaellátása szempontjából. Irán 1981 óta tucatnyi alkalommal fenyegetőzött a lezárással. Soha nem tették meg, mert ezzel valószínűleg a hozzájuk közeli Kína haragját is kivívták volna. aki nagy vásárlója az öbölbeli országok szénhidrogénjének. Irán saját élelmiszer ellátását is akadályozná ezzel a lépéssel. A perzsa állam ugyanis nettó élelmiszer importőr, a behozatal 80%-a szintén ezen a tengerszoroson halad át. Ha pedig leáll a hajóforgalom, a szűk tengeri folyosó miatt egyetlen hajó sem tud behajózni a Perzsa-öbölbe. Nyilván a nemzetközi közösség gyors beavatkozását is hozná egy ilyen egyoldalú lépés, jelentős csapást mérve Irán haditengerészetére, hogy máskor ne legyen lehetőség hasonló beavatkozás megtételére. Azt gondolom, hogy Irán csak akkor zárja le a Hormuzi-szorost, ha teljesen és végérvényesen sarokba van szorítva. De ez a helyzet most és korábban sem állt elő.

Úgy vélem a jövőben az olajipari befektetőknek ezekre az eseményekre kell leginkább figyelniük. A következő hetekben a geopolitikai prémium további kiárazódása elképzelhető a világ szénhidrogén piacain, ami a Brent és az európai TTF árának további csökkenése jelezhet. A két termék áralakulásában egyre inkább a globális kereslet/kínálati fundamentumok vehetik át a vezető szerepet. Ez valahol egy 60-65 dollár körüli Brent árat és egy 30-35 euró/MWh TTF árat eredményezhet, az árcsökkenés a világgazdasági növekedés további lassulásával az év végére tovább fokozódhat. Maga az iráni-izraeli konfliktus persze bármikor újraéledhet, de azt hiszem, hogy tartós szénhidrogén áremelkedésre csak a fenti három esemény bekövetkezése esetén számíthatunk. (Erstemarket)