A magyar kormányzat továbbra is a magas nyomású gazdaságban hisz, és valószínűleg elodázza a további kiigazításokat, amíg nem elkerülhetetlen.

Mindebből következik, hogy az Orbán-rendszer végét követően az új kormány egy nagyon hasonló helyzettel találkozik majd, mint a rendszerváltás utáni első miniszterelnök, Antall József. Persze lesznek különbségek. És akkor most következzen egy olyan történet, ami eddig még nem került nyilvánosságra soha.

Sárközy Tamás jogász professzort egyszer megkérdezték, hogy miért akarták eladni annak idején a rendszerváltás után az ország természetes monopóliumait, villany, víz, gáz és telekom szolgáltatókat, amelyek nélkül olyan egy állam költségvetése, mint egy alul lyukas zsák.

Sárközy Tamás felnevetett és azt mondta, akarta a fene eladni. A helyzet az volt, hogy amikor Antall József kinyitotta az állami széfet, akkor kiderült, abban egy lyukas garas sincs. Ezért elszaladtunk Helmuth Kohl német kancellárhoz és azt kértük, adjon pénzt, hogy elkerüljük az államcsődöt. Mondta, ad szívesen egyetlen feltétellel, ha liberalizáljuk az ország gazdaságát.

És ez történt. A liberalizált privatizációs törvény megszületett, az ország természetes monopóliumainak nagy részét pedig felvásárolták a németek, olaszok és a franciák. A Fidesznek volt egy olyan félbemaradt választási ígérete egykor, hogy visszaszerzi az állam természetes monopóliumait, de ebből csak egy torzó lett. Jellemző az OPUS TIGÁZ Gázhálózati Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Magyarország egyik legnagyobb vezetékes földgázelosztójának története. 1995-ben megvette az olasz székhelyű ENI, aztán 2019-től szép komótosan Mészáros Lőrinchez került a többségi tulajdon. Nem az államhoz tehát, hanem a Fidesz holdudvarához valamilyen el sem képzelhető okból.