A gazdagság nem garantálja az élelmiszer-függetlenséget, mivel sok gazdag nemzet az importra támaszkodik. Az élelmezésbiztonság nem csak a megfelelő mennyiségű kalória előállításáról szól – hanem a kiegyensúlyozott étrendhez szükséges tápanyagok teljes skálájának fedezéséről is.
A legfontosabb kategóriák: a keményítőtartalmú alapanyagok, gyümölcsök, zöldségek, tejtermékek, hús, hal és hüvelyesek.
Csak egy ország fedi le az összes élelmiszercsoportot
Guyana az egyetlen ország, amely mind a hét alapvető élelmiszercsoportból elegendő mennyiséget képes termelni a belföldi kereslet kielégítésére, így egyértelműen globálisan kiugró helyen áll az élelmiszer-függetlenség terén.
Kína és Vietnam is közel jár a csúcshoz, mindegyik hét csoportból hatot képes előállítani. Mindkettő azonban elmarad a tejtermelésben.
A gazdagság nem garantálja az élelmiszer-függetlenséget
A magas jövedelmű országok gyakran a vártnál alacsonyabb helyezést érnek el. Például Kanada és az Egyesült Államok egyaránt a hét élelmiszercsoportból csak négy kategóriában alkalmasak az önellátásra. Mindkét ország nagymértékben függ a gyümölcsök és zöldségek importjától.
Az északi országok rövidebb vegetációs időszakokkal szembesülnek, ami korlátozza a friss termékek hazai termelését. Ennek eredményeként még a fejlett mezőgazdasági rendszerek sem képesek teljes mértékben kiegyensúlyozott étrendet előállítani belföldön.
Strukturális korlátok alakítják a regionális különbségeket
A Közel-Kelet és Észak-Afrika következetesen a legkevésbé önellátó régiók közé tartozik. Ebben a korlátozott vízkészletek jelentős szerepet játszanak. A régió a világ népességének nagyjából 6 százalékát tartja fenn, de a megújuló vízkészletek kevesebb mint 2 százalékával rendelkezik, ami korlátozza a mezőgazdaság teljesítményét.
