A startup ökoszisztéma még nem az igazi itthon. De ki a hibás?
Kép:PP archív

A vita előzményei itt áttekinthetők.

A hazai befektetők nem hasonlítanak a külföldi átlaghoz – hangsúlyozta Oszkó. Egy-két kivételtől eltekintve mindössze egy-két éve vannak a piacon, azóta viszont robbanásszerű növekedésnek indult ez a szektor elsősorban az első Jeremie alap elindulásának köszönhetően. A növekedésnek viszont ez esetben a válság is kedvezett, hiszen minden hagyományos iparág is kockázatossá vált, ezért a még esetlegesen befektetést kereső tőke a startupok felé fordult. Vagyis hagyományos szektorokból, pénz- és ingatlanpiacról érkeztek az első hazai startup befektetők. Így az alapokat nagy részben olyanok irányítják, akik kevés kockázati tőkés tapasztalattal rendelkeznek.

A két különböző területről érkezett szakember egyetértett abban, hogy a kockázati tőke iparágban is vállalkozói szemlélettel való működésre van szükség. Kádas Péter ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy pillanatnyilag éppen ennek hiánya okoz sok gondot. A „kocka tőkések” ugyanis nem ismerik az induló vállalkozások problémáit, és nincs közös nyelv az üzleti szempontból sokszor teljesen analfabéta ötletgazdákkal. A kockázati tőkések üzleti szempontból nyilván képzettek, viszont sok esetben hatalmas technológiai hiányosságokkal küzdenek – tehát nincs nagyon közös nyelv a felek között.

Nem csak befektető, fejlesztő!

Ahhoz, hogy az üzleti kultúra, a startup ökoszisztéma fejlődjön, minden félnek hozzá kell tennie a magáét. Oszkó szerint a kockázati tőke befektetők feladata egyértelműen ez is a mai magyar helyzetben, finanszírozniuk kell a teljes infrastruktúrafejlesztést is. Ugyanakkor, tette hozzá, az inkubátoroknak és akcelerátoroknak is fejlődnie kéne az induló cégek befektetésre képessé tételében.

A hazai helyzet annyiban is speciális, hogy szemben az amerikai szokással, a kockázati tőke befektetők többsége a tőke tulajdonosa is. Így sok alapkezelőnél a befektető maga bele kíván szólni a tárgyalásokba, ami inkább a magánbefektetői attitűdhöz hasonlít, mint a klasszikus kockázati tőke viselkedéséhez.

A hazai startup infrastruktúra fejlesztéséhez Kádas szerint nagyon fontos az információ átadás. „Ez akár azt is jelenti, hogy ha elutasítunk egy projektet, adunk visszajelzést, hogy miért történt.” Oszkó Péter szerint ugyanakkor evidens, hogy ha a hazai kockázati tőke iparág sikeres akar lenni, többet kell vállalnia, mint nemzetközi szinten szokásos. Maguknak kell megteremteni az inkubátor és akcelerátor hálózatot és biztosítani az üzleti tudást, marketinget és mást, amire szükség van a sikerhez. A válság olyan szempontból is jót tett a startup szcénának, hogy hatására olyan tapasztalt szakembereket lehet megnyerni induló cégekben való közreműködéshez, amire korábban esély sem lett volna.

(Akkor lesz Magyarországon fejlődő, virágzó startup világ, ha lesznek vállalkozók és elterjed a modern vállalkozói kultúra. Nem az államtól, de az állam – egyfajta katalizátorszerepben – sokat tehet a startup világ erősítéséért” – mondta korábban Korányi László, a Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH) elnökhelyettese a BKIK és a Piac & Profit közös rendezvényén.)

Almát a körtéhez

Klasszikus probléma a hagyományos iparágak és a startupok eltérő „időérzékelése”. A klasszikus befektetők tíz éves távlatokban szeretik tervezni a projektjeiket, amire ezen a területen nyilván nincs lehetőség. Ugyanakkor – tette hozzá Kádas Péter – az a döntési mechanizmus, melyben egy befektetés odaítéléséhez sok hónapos tárgyalássorozatra van szükség, a startupok többsége számára egyenlő az éhenhalással. Nekik gyors, néhány héten belüli döntésekre van szükségük, hiszen fél év múlva már vagy nem is létezik a cég, de ha igen, akkor is nagy eséllyel mással foglalkozik.

A hazai tőkések számára „kényelmesebb” későbbi fázisú cégekbe fektetni, amelyeknél a tervezés már jobban hasonlít a megszokott metódushoz. Az igazi induló cégek számára azonban létfontosságú lenne a kisebb összegű magvető tőke megléte, amihez viszont fontos lenne a vállalkozói szemlélet mindkét oldalon. Oszkó szerint ugyanakkor nagyon fontosak a növekedési befektetések is, amelyek nemzetközi piacra juttathatnak már bizonyított projekteket, de nem vonja kétségbe a magvető tőke hazai hiányának fontosságát.

Oszkó szerint viszont a startupokon is sok múlik. Tudniuk kell például, hogy mennyit érdemes kérni. „A kockázati tőkés visszaretten, ha 2-300 milliót kérdnek tőle egy olyan projekthez, amiről még semmilyen visszajelzés nincs és évekig tartana a fejlesztése. Ebben a szakaszban nem erre lenne szükség, hanem pár tízmillióra, amivel az első tesztek elvégezhetők, hogy életképes-e a termék. Ennyit viszont fejlesztési kockázatra is könnyebben lehet szerezni.”

Amit mindenkiben keresnek, az elsősorban az önismeret. Ha valaki tudja, mire képes, de azt is, hogy mire nem, sokkal meggyőzőbb, hiszen képes lesz elfogadni a felajánlott segítséget. A legvonzóbb, ha valaki nem is a tőkésnek, hanem a piacnak akar megfelelni. Alap igazság, hogy aki pénzért megy a kockázati tőkéhez, az tanácsot kap, aki viszont tanácsot kér, pénzhez is juthat.