Oroszország legnagyobb olajvállalatai, a Rosznyefty, a Lukoil, a Gazpromnyefty és mások nyeresége felére, harmadára csökkent az elmúlt időszakban. A visszaeséshez nemcsak az alacsony világpiaci olajárak, hanem az orosz inflációs politika is hozzájárult.
Olaj- és gázárak különböző hatása
Az olaj- és gázárak alakulása kulcsfontosságú tényező Oroszország költségvetésében, mivel az ország jelentős nyersanyag-exportőr. Az energiahordozók exportja közvetlenül devizabevételeket termel, amelyekből az állam adók és vámok formájában jelentős részesedést von el. Amikor az árak magasak, ez a forrás bőséges és lehetővé teszi a költségvetés kiegyensúlyozását, illetve a szociális kiadások vagy nagyberuházások, illetve Moszkva esetében a háború finanszírozását. Ha viszont az árak meredeken csökkennek, a bevételek is visszaesnek, mert ugyanannyi exportált mennyiségért jóval kevesebb pénz folyik be. Ha adóbevételek csökkennek, gyengülnek devizatartalékok, a költségvetési hiány pedig nő.
Az árzuhanás hatása azonban nem azonos az olajnál és a földgáznál, és ez Oroszországban is megmutatkozik. Az olaj esetében a költségvetési bevételek szinte azonnal reagálnak, mert az exportvámok és a kitermelési adók közvetlenül a világpiaci hordónkénti árhoz vannak kötve. Ezért egy 10-20–30 százalékos olajáresés gyorsan és látványosan megjelenik a költségvetésben.
A földgáznál más a helyzet. Ott sokszor nem a napi tőzsdei árakon adják-veszik a gázt, hanem hosszú távú szerződések alapján (például 10–20 éves megállapodásokkal). Ezekben a szerződésekben gyakran szerepel olyan képlet, amely az olaj árát használja referenciaként. De nem az azonnali olajárhoz, hanem egy több hónapos átlaghoz. Ez történelmileg alakult így, mert az olaj volt a legfontosabb energiahordozó, és a vásárlók is ahhoz szerettek volna viszonyítani. Így előfordulhat, hogy rövid távon a gázból származó bevételek még nőnek is, miközben az olajár már bezuhant. Középtávon azonban a gázárak is lekövetik az olajpiacot, ezért a költségvetési bevételek ezen a csatornán is mérséklődnek.
