Oroszország esetében ez a kettősség különösen meghatározó, mivel az állami bevételek 30-40 százalékát rendszerint az energiahordozók adják. Az olajár esése tehát szinte azonnali sokkot okoz a költségvetésben, míg a gázárak késleltetett alkalmazkodása átmeneti könnyebbséget jelenthet, de hosszabb távon ott is veszteséget hoz. Ez a függőség kiszolgáltatottá teszi az országot a világpiaci ciklusoknak: egyetlen éven belül több százmilliárd rubeles bevételkiesés is előfordulhat, ami korlátozza a gazdaságpolitikai mozgásteret, és rávilágít arra, mennyire sérülékeny az orosz költségvetés az energiahordozók árától.
Borús előrejelzések
Az olajpiacon jelenleg a kínálat meghaladja a keresletet, vagyis több olaj áll rendelkezésre, mint amennyire szükség van. Ennek oka részben a világgazdaság gyenge teljesítménye, részben pedig az, hogy az OPEC+ (Kőolaj-exportáló Országok Szervezete), amely az OPEC hagyományos tagországai mellett olyan nagy exportőröket is magában foglal, mint Oroszország (aki nem támogatta a döntést), Kazahsztán vagy Mexikó, a globális kitermelés mintegy 40 százalékát adja, és váratlanul bejelentette a termelés újbóli növelését.
A 2025-ös orosz költségvetést eredetileg a brent átlagárának 81,7 dollár/hordós szintjén alapozták meg, ám már kora tavasszal az orosz kormány 68 dollárra csökkentette az előrejelzést. A költségvetésben az Ural 69,7 dollár/hordós alapárával számoltak. Emellett működik az úgynevezett „költségvetési szabály”, amelynek lényege:
