Robert Zoellick a levélben - amelynek egy másolata a Financial Times birtokába jutott - azt írta: egyes fejlett országok már olyan gazdaságpolitikai intézkedéseken gondolkodnak, amelyek alapja a küszöbönálló gazdasági kilábalás feltételezése. Zoellick szerint azonban a fejlődő világ szempontjából még "korántsem jött el" az ilyen intézkedések ideje.

A Világbank vezetője szerint, ha most elkezdődik "a rohanás a kijárat felé", akkor "a leggyengébbek hátramaradnak az égő házban". Hozzátette: 2009 "továbbra is veszélyes év", az utóbbi időszak (piaci) felfutásai könnyedén visszafordulhatnak, és távolról sem egyértelmű, hogy 2010-ben milyen ütemű lesz a fellendülés. Zoellick szerint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) készleteinek feltöltése alapvető fontosságú "biztosítási kötvénnyel" ér fel a világgazdaság számára, ám a fejlődő országoknak, elsősorban is a legszegényebbeknek számos olyan gondjuk van, amelyekre ez sem jelent gyógyírt.

Élénkíteni még kell 

A Világbank elnöke az olaszországi G8-csúcs elé időzített levelében azt írta: a gazdag országok azzal tehetik a legtöbbet a szegényekért, ha nem hagynak fel (gazdaságélénkítő) erőfeszítéseikkel mindaddig, amíg a kilábalás egyértelművé nem válik a világgazdaság erőcentrumaiban.

A legnagyobb és legerősebb gazdaságokban azonban már most súlyos makro-egyensúlytalanságokat okoznak a gazdaságösztönzésre fordított, példátlan állami kiadások. Főleg ez sürgeti a gazdaságélénkítés fokozatos visszavonására, a költségvetési hiányok, hatalmasra duzzadt államadósságok csökkentésére irányuló, vagyis - újkeletű közgazdászi bűvszóval - "kijárati stratégiáknak" (exit strategies) nevezett programoknak a kérdését.

A fejlett ipari országok alkotta Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemrég kiadott, legújabb előrejelzése szerint például a brit államháztartás hiánya jövőre várhatóan eléri a GDP 14 százalékát, és a hazai össztermékhez mért bruttó államadósság-ráta akkor is 125 százalék lesz 2017-ben, ha a kormány a következő hét évben évente a GDP-érték 1 százalékának megfelelő mértékben csökkenti a hiányt. Ez a prognózis sokkal rosszabb a brit kormány által érvényben tartott prognózisnál, pedig abban is szinte példátlan deficitek szerepelnek.

12% angolszsz mínusz

A 2009/10-es pénzügyi évre szóló, áprilisban beterjesztett költségvetés erre az évre 175 milliárd fontos (55 ezer milliárd forintos) hiánnyal, azaz nettó állami hitelfelvételi igénnyel számol. Ez azt jelenti, hogy a brit államháztartási deficit az idén eléri a becsült GDP-érték 12,4 százalékát. Alistair Darling pénzügyminiszter a költségvetési előterjesztésben jövőre 11,9 százalékos deficitet valószínűsített, és előrejelzése szerint a hiány a 2011/12-es pénzügyi évben is még 9,1 százalék, 2012/13-ban 7,2 százalék, 2013/14-ben pedig 5,5 százalék lesz.

Az amerikai kongresszus költségvetési hivatala tavasszal legkevesebb 11,9 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt jósolt a mostani költségvetési évre az Egyesült Államoknak - a második világháborút követő pár év óta a legnagyobbat -, és 7,9 százalékosat a következő évre. Ennek a hivatal szerint az lesz a következménye, hogy az Egyesült Államok szövetségi közadóssága 2019-re meghaladja az összgazdaság 82 százalékát, és ez - szerinte - csőddel fenyeget.

Londoni elemzők szerint ugyanakkor a következő években Magyarország lehet a fejlett ipari térség "költségvetési világbajnoka". (Oszkó szerint nem is kerülünk többet a tönk szélére...) A Bank of America-Merrill Lynch bankcsoport befektetési részlegének minapi elemzése szerint Magyarország - amely kemény megszorításokra kényszerült, miközben a világ nagy része éppen fellazította költségvetési alapállását - az OECD-tagállamok közül a legerősebb költségvetési pozícióban kerülhet ki a jelenlegi globális recesszióból, és ciklikus kiigazítással számolva jövőre akár költségvetési többlete is lehet, feltételezve, hogy a választások közeledtével nem lesz visszalépés a költségvetési szigorban.

Minél rosszabb, annál erőpsebb

Az összehasonlítást alaposan "átszínezi" az, ami a nagy erőkülönbségből fakad: az utóbbi idők tapasztalata szerint minél rosszabb az amerikai gazdaságnak, annál erősebb a dollár mint menedékvaluta, nem utolsó sorban azért, mert a 2007. szeptember óta átlagosan napi 3,86 milliárd dollárral növekvő, jelenleg több mint 11,5 billió dollárnál tartó amerikai közadósság sem fenyegeti az Egyesült Államok lehető legjobb, "AAA" osztályzatát a hitelminősítőknél. A másik oldalon, a felzárkózó piacú országokban viszont az amerikaihoz hasonló arányú költségvetési bonyodalmak súlyosan ártanak a nemzeti valutáknak. Ezért lehet talán ezeket a valutákat jobban védeni és erősíteni azzal, amit a Merrill Lynch írt Magyarországról.