A főpolgármestert, Karácsony Gergelyt többször megkérdezték az elmúlt hetekben a választási ígéretek teljesítéséről. A mai napig nincs Tiborcz-adó, nincs ingyenes tömegközlekedés. Mennyi lenne ezeknek az intézkedéseknek a szaldója?
Azt mi sohasem mondtuk, hogy a Tiborcz-adót mi tudjuk kivetni, az adószabályok meghozatala ugyanis kerületi hatáskör. Mi abban tudunk segíteni és ezt főpolgármester úr is elmondta, hogy ennek a jogi szabályozását kidolgozzuk és a kerületek eldönthetik, hogy ezt bevezetik-e.
Az ingyenes tömegközlekedésnél viszonylag egyszerűbb megmondani a számot, ez körülbelül 67-70 milliárd forintba kerülne, sőt lehet, hogy még ennél is több, akár 80 milliárd is lehet a végösszeg, figyelembe véve, hogy ingyenesség esetén menetdíj-kedvezmény sem lenne. Mivel most éppen összeszorult körülöttünk a világ, teljesen egyértelmű, hogy az ingyenes tömegközlekedést nem lehet bevezetni 2021-ben, igaz, ezt nem is ígértük rövid távon. Mi csak azt helyeztük kilátásba, hogy elsőként a 14 év alattiak közösségi közlekedését lehetne ingyenessé tenni, akár fokozatosan. De ez is csak akkor jöhet szóba, ha rendbejön a főváros költségvetési szerkezete, vagy új bevételeket találunk, s ezek terhére tudjuk ezt megvalósítani.
Kizárt, hogy elfogadják a kormány ajánlatát, mely szerint készek átvenni a budapesti nagyberuházásokat? Vagy ennek túl nagy politikai ára lenne?
Ezzel kapcsolatban csak ismételni tudom, hogy az igazgatás egy írásbeli műfaj. A Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa (FKT) ülésén nem került elő olyan dokumentum, amely tartalmazta volna ezt a kormányzati ajánlatot. Ezért nem tudjuk, mire is szól pontosan az ajánlat. Ha ebben benne van a Lánchíd, akkor nehezen értelmezhető az a bizonyos 6 milliárd forint, hiszen azt már olyan sokszor megígérte a kormány, hogy ha ezt odaadta volna, akkor a felújítást már el lehetett volna végezni teljes egészében. És ha hozzátesszük, hogy ez a 6 milliárd csak az áfatartalmát jelenti az egész projektnek, akkor csak annyi történik, hogy ez a forrás az állam egyik zsebéből átmegy a másikba.
Ha a kormány nem adja oda ezt a pénzt a Lánchídra, hogyan fogják biztosítani a forrást erre a beruházásra?
Attól nem tartok, hogy a kormány ne adná oda a 6 milliárdot, hiszen az FKT elfogadott egy határozatot arról, hogy ez a pénz rendelkezésre áll. Annyit jelzett a kormányzati oldal, hogy ezt a 6 milliárdot nem 2021-ben szeretnék odaadni, hanem 2022-ben, az utolsó rész-számlánál, mivel nehézségeik vannak. Ezt mi elfogadtuk, noha szerintem korrektebb lett volna, ha őszintén elmondják, hogy 2021-ben nincs szabad forrás, ahelyett, hogy abba csomagolták be, mintha nem bíznának abban, hogy mi ezt a pénzt a Lánchíd felújítására fordítanánk. Pedig ez a támogatási szerződés ezt nem is tenné lehetővé. Nyilván nem az a megoldás, hogy együtt sírunk, de az sem, hogy a kormány nevet rajtunk. Ezért szerintem jó lenne komolyan venni egymást a tárgyalóasztalnál, de legalább az a jó hír, hogy még mindig van tárgyalóasztal.
Bevonnak közösségi forrásokat? Gondolkodunk azon, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani, mivel érződik egy nyomás rajtunk atekintetben, hogy a budapestiek szeretnének segíteni. Megható, hogy az emberek azt mondják, legyen hídjegy, téglajegy, bármilyen, önkéntes alapú hozzájárulási lehetőség. Ez azt mutatja, hogy a budapestiek átérzik a problémánkat. Jó lenne, ha a kormány is így tenne. És hol tart a Lánchíd-projekt előkészítése? A közbeszerzési folyamat tart, most várjuk az ajánlatokat a jelentkezőktől. Milyen szempontok szerint választják ki a Lánchídat felújító céget a négy jelentkező közül, amiből három NER-közeli? Ilyen szempontokat mi nem veszünk figyelembe, nem is vehetünk, hiszen ez egy közbeszerzés, jogellenes lenne, ha azt vizsgálnánk, milyen kapcsolataik vannak az ajánlattevőknek. Mi csak és kizárólag szakmai alapon döntünk. A Lánchídon kívül melyek most a legsürgősebb beruházások, fejlesztések Budapesten? Például a Csömöri út–Drégelyvár utcai közúti felüljáró ügye, amely egy korábban elindított fejlesztési projekt, de épp a napokban kiderült, hogy technológiai szempontból alapvető probléma van a felüljáróval, emiatt a tervezettnél több pénzt kell rááldoznunk. De meg kell tennünk. Ugyanilyen fontos a Blaha Lujza tér rekonstrukciója, amelyet 2021 végéig be kell fejeznünk. Itt nem kapavágásnak kell történnie, hanem lényegében a kormányzat által finanszírozott rész miatt le kell zárnunk ezt a fejlesztést. Nagyobb léptékűek a folyamatban lévő járműbeszerzések. Egyrészt a kormány korábban ígért 3,2 milliárd forintot ígért az idei évre, hogy 17+17 buszt be tudjon szerezni a BKV. Ezt a pénzt átcsoportosították jövőre, ezért ezt az összeget nekünk kellett előre megfinanszíroznunk, de reméljük, hogy 2021-ben megkapjuk. Ezek a buszok, vagy egy részük még az idén megérkezhet. Nyilván jó lenne, ha tudnánk élni azzal az opcióval, hogy 10,5 milliárd forint értékben tudnánk trolikat is beszerezni. Hiszen amennyiben ezek meglennének, akkor tulajdonképpen a budapesti trolipark jelentősen megújulna – ez a károsanyag-kibocsátás csökkentésében is nagyot segítene. A villamosvásárlási opcióval is jó lenne élni, ez 2021 tavaszán jár le. Ám ezekre csak akkor van bármilyen esélyünk, ha vagy az EIB-től kapunk pénzt vagy a központi költségvetés kifizeti azt az összeget, amelyet korábban e projektekre még az előző városvezetés számára megígért. Ám számomra mindig a humán-fejlesztések a legfontosabbak. E téren kisebb lehetősége van a fővárosnak, hiszen nincs egészségügyi rendszere. De egy valamit mégis tehetünk, ez a CT-MR program, amely a szívügyem. Ez már elindult és a lényege, hogy azok a budapesti lakosok, akiknél daganatosgyanús betegséget diagnosztizálnak, a CT- és MR-vizsgálaton a gyanú megállapításától számítva 7 napon belül át tudnak esni, és plusz 3 nap a leletezés. Erre a kormánytól kaptunk forrást és a projektet az Emberi Erőforrások Minisztériumával, valamint a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel közösen valósítjuk meg. Az első szakaszban vagyunk és remélhetőleg a teljes program el tud indulni 2021 elején. Ezáltal jelentősen csökkenteni tudjuk a várólistákat, ami azért fontos, mert szakemberek szerint a dagantos betegségeknél minden perc számít. Sokféle terv született már a budapesti közigazgatás átalakítására. Hogy látja, szükség van ennyi kerületre? Az oda jutó bevételek visszairányítása a fővárosba nem vinné közelebb az önkormányzatot a tervei megvalósításához? Ez már sokszor felmerült, vannak is erre koncepciók. Ám, ha belegondolunk, vannak olyan kerületek, amelyek akkorák, mint egy-egy megyei jogú város. Ha ezeket a kerületeket összevonnánk, akkor elszakadna a helyi irányítás a társadalomtól, tehát a decentralizáció elve sérülne. Pénzügyi szempontból ezt biztos nem szabad felvetni, hiszen ez nem pénzügyi kérdés, hanem az önkormányzatiságé. Márpedig ezen változtatni csak konszenzus esetén lehet. Jelenleg semmilyen feltétel nem adott ahhoz, hogy ezen változtassunk. Illetve a kormány kezdeményezhetne ilyen értelmű törvénymódosítást, de én óvnám attól, hogy ilyen önkényes lépést megtegyen, hiszen nem lehet több évtizedes, évszázados hagyományokat egyik pillanatról a másikra felrúgni. Mi a véleménye egyébként arról, hogy a kormány szisztematikusan csorbítja az önkormányzatok jogköreit? Eljuthatunk odáig, hogy maga az önkormányzatiság kérdőjeleződik meg? Nyilván minden egyes döntés, amelyet az önkormányzatok ellenében hoznak, ezt a látszatot kelti. De közben a legerősebb legitimitása mégis csak az önkormányzati világnak van. Elég csak a reputációs indexeket nézni, amelyek azt mérik, hogy az egyes intézményeknek mekkora a társadalmi elfogadottsága: e téren az önkormányzatok még mindig jobb helyzetben vannak, mint a kormány vagy a parlament. Ebből következően a modern polgári állam szerveződésének, vagyis a szubszidiaritás elvének érvényesülnie kell, ebben én mélységesen hiszek. Az önkormányzatoknak nagyobb szerepet és felelősséget kell vállalniuk a mostanihoz hasonló helyi válságok kezelésében. Hiszen minden járvány, gazdasági válság felerősíti a helyi válságokat, amelyekkel csak az tud foglalkozni érdemben, aki „közel van a tűzhöz”. Ezért, ha valaki azt gondolja, hogy centralizáltan képes mindent megoldani, az öngólt fog rúgni. Sok önkormányzat együtt nem tud nagyot tévedni, de egy kormány egy döntésével hatalmas károkat tud okozni. Például egy rossz irányú átszervezéssel olyat, amelynek negatív következményei évtizedekig is érezhetők lesznek.
