Egészen fiatalon bekerült az államigazgatásba, a kétezres években több feladat is megtalálta. Közelről látta a döntéshozatali mechanizmust. Mit gondol annak hatékonyságáról, ha a kétféle modellt – a Fidesz gyakorlatias, az egyeztetéseket mellőző modelljét és a baloldali-liberális oldal sok körös tárgyalásokon alapuló modelljét – hasonlítjuk össze? Mindkettőről bőven van tapasztalatunk.

Habitusomból adódóan én annak a híve vagyok, hogy amíg van tárgyalóasztal, addig ott kell ülni mellette, mert ez lehetőséget ad a megegyezésre. Ez vonatkozik mindenkire, a szakszervezetekre, a munkáltatók szövetségére, a belső, külső partnerekre, de még a kormányra is. A tárgyalóasztaltól felállva minden más csak egy levelező tagozat, ami azzal járhat, hogy a felek könnyen elbeszélhetnek egymás mellett. Nyilván úgy tűnik, mintha az egyeztetésekkel lassabban lehetne döntéseket hozni, én viszont azt gondolom, az egyeztetésekkel alaposabb döntéseket lehet hozni. A nagyon rapid, máról holnapra való jogalkotás sok hibával jár együtt, hiszen sok olyan szempont nem jelenik meg, amelyeknek meg kellene. Ezért kell egy csomó esetben később hozzányúlni a jogszabályokhoz végrehajtási rendeleteken keresztül, megpróbálva cizellálni azokat.

Kicsit ezt látjuk most az egészségügyben is: szombaton megállapodunk, hétfőn benyújtjuk, kedden elfogadjuk, majd rájövünk, lehet, hogy ez így működésképtelen lesz. Mert például az az orvos, aki eddig két-három helyen dolgozott, ezek után csak egy helyen fog, miközben nem nő az összes munkaideje.

Kifejezetten sikernek tartom, amikor tudunk képletesen tárgyalóasztalokat felállítani. Sikernek tartom, hogy létrehoztuk a Fővárosi Érdekegyeztető Tanácsot, mert van egy asztal, amely mellé le tudunk ülni azokkal a szociális partnerekkel, akik érintettek valamilyen módon az ország és a város gazdaságának alakulása szempontjából. Sikernek tartom, és talán ez meglepő ebből a székből nézve, hogy ha erősödik a munkavállalók érdekérvényesítő képessége. Hiszen én hiszek a svéd modellben, ami azon alapul, hogy erős szakszervezetek és erős munkáltatók erős megállapodások megkötésével egy erős gazdaságot tudnak felépíteni. Ahol nincs minimálbér, mert erős ágazati megállapodásokkal érik el azt, hogy növekedjenek a bérek és hatékonyabbá váljon a gazdaság, s az alacsonyabb bérmunkát igénylő szektorok kitárazódjanak a rendszerből. Fontos, hogy amikor megszületik a döntés, minden fél érezze magát egy kicsit nyertesnek és azt, hogy az ő véleménye is valamilyen mértékben beépült.

Akkor térjünk rá a gyakorlatra, a száraz tényekre. Mennyi lesz idén a főváros 284 milliárd forintosra tervezett bevétele, összevetve a Tarlós-éra utolsó évével?

A koronavírus-járvány miatt 35,1 milliárd forint iparűzésiadó-bevétel esik ki, ez az előirányzott összeg mintegy 21 százaléka. Ezt csak azért érdemes kihangsúlyozni, mert egyébként az idén, még februárban konzervatívan becsültük meg az iparűzésiadó-bevételt, amikor elfogadtuk a költségvetést. A kormány szeret arra hivatkozni, hogy az államot ütötte meg a legjobban a válság. Megnéztem a Magyar Államkincstár adatait: az első nyolc hónapban 7,6 százalékkal érkezett be kevesebb adó az államhoz a cégektől és a lakosságtól. Vagyis az államot mintegy háromszor kisebb veszteség érte, miközben Budapest nem hagyhatja elszaladni a hiányt, szemben a központi költségvetéssel, amelynek deficitje a tervezetthez képest jóval nagyobb lesz. E lehetőség híján nekünk át kell csoportosítanunk és egy 69 milliárd forintos lyukat kell betömnünk, még ebben az évben, ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön a költségvetés.

Miből áll ez a 69 milliárd?

Az egyik tétel abból fakad, hogy a szolidaritási hozzájárulásból az eredeti előirányzatnál 12 milliárd forinttal többet kellett befizetnünk. Tudni kell, hogy a főváros 2019-ben 10 milliárdos szolidaritási hozzájárulást fizetett az államnak. 2020-ban, az eredeti költségvetés szerint ugyanennyit fizetett volna, ám ezt idén nyáron további 12 milliárddal megfejelték, tehát összesen 22 milliárdot kell befizetnie Budapestnek ezen a címen a központi büdzsébe.

A további 57 milliárdból 35,1 milliárd a már említett iparűzésiadó-bevételkiesés. 17 milliárdot pedig adnunk kell a közösségi közlekedésre, miután a pandémia miatt 20-22 milliárddal kevesebb bevételre tett szert a Budapesti Közlekedési Központ (BKK). Azért kell ebből 3-5 milliárddal kevesebbet megtérítenünk, mert takarékosságra kértük fel a BKK-t és a Budapesti Közlekedési Vállalatot (BKV). Ők ezt teljesítették is.

Csak, hogy az arányokat érzékeltessük: hetente most is félmilliárd forintnyi közösségi közlekedési jegyárbevétel esik ki. Nagyon fontos, és a jövő szempontjából is nagyon izgalmas kérdés, hogy ez mikor rendeződik vissza. E tekintetben nem jók a kilátások. Egyrészt az autós közlekedés, ha enyhén is, de csökkent a járvány alatt, vagyis nem az történt, hogy a tömegközlekedési eszközökről átültek volna az autóba az emberek. Ami a nagyobb probléma, és ebben érhető tetten a home office jelenléte a magyar gazdaságban, hogy 20-25 százalékkal kevesebb dolgozói bérletet adunk el még most is, mint a tavalyi év azonos időszakában. Vagyis, ha valaki nem autóba ült át és nem választotta a gyalogos vagy biciklis forgalmat, akkor az azt jelenti, hogy nem megy be dolgozni. Átalakult tehát a nagyváros gazdasági szerkezete, s könnyen lehet, hogy 2021 első felében is ez lesz a tendencia. S majd meglátjuk, hogy lesz-e azt követően visszarendeződés, vagy egy állandó munkavégzési eszköz lesz-e a home office.

A kiesés ellenére változatlanul nincs tervben jegyáremelés?

Most nem gondolkodunk ebben. Éppen ellenkezőleg, szeretnénk visszaszoktatni az embereket a tömegközlekedési eszközök használatára.

Ha már az iparűzési adó szóba került: a kormány nem engedi, hogy fél százalékos kvázi iparűzési adóval terheljék a Budapesten működő nagy cégeket. Milyen megoldás jöhet szóba, hogy mégis legyen pluszbevétele az önkormányzatnak?

Érdemes felidézni, hogy arról van szó, az 5 milliárd forintnál magasabb iparűzésiadó-alappal rendelkező vállalkozások meghatározott szektorokban, átmenetileg fizetnének 2 helyett 2,5 százalékos iparűzési adót. Ez a 2017-18-as adatok alapján a számításaink szerint jelentős, 30-40 milliárdos bevételt jelentene. A szakszervezetekkel való egyeztetés során jeleztük, hogy – mint már említettem – 2021-ben egyetlen fillért sem tudunk béremelésre fordítani.

Ám, ha közösen tudunk a multiadó mellett harcolni, akkor ebben az esetben ennek egy része legalább a reálbérek emeléséhez elegendő forrást teremthetne. Ehhez törvényt kell módosítani, nem kell az államnak adót emelnie, mindössze kezdeményeznie kellene a parlamentnél, hogy az iparűzési adó esetében legyen egy kivételes szabály arról, hogy amelyik önkormányzat akar, az ezzel a lehetőséggel élhessen. Ha ez megtörténik, én amellett fogok érvelni, hogy a mostanihoz hasonló helyzetben szektorális adókra igenis szükség van. Egyébként a kormány is ezt gondolja, hiszen 2020 áprilisában ő maga vezetett be egy szektorális adót, a banki különadót.

Azt is mondhatjuk tehát, hogy mi a kormányt másoljuk ebben a történetben. Látni kell, hogy a válság átrendezte a gazdasági szerkezetet, vannak, akik mások kárára tudtak ezen nyerni. Mi nem kérünk többet, mint azt, hogy átmeneti jelleggel a nagyvállalatok járuljanak többletadóval hozzá a budapesti gazdaság és társadalom újjáépítéséhez. Már csak azért is tartom ezt igazságosnak, mert kutatások mutatják, hogy Közép- és Kelet-Európában ezek a cégek jelentős kedvezményekhez jutnak, nagyobbhoz, mint a kis- és középvállalkozások.

S mit gondol az adócsomag önkormányzatokat érintő részéről, amely a NAV-hoz csoportosítja a gépjárműadó és az iparűzési adó adminisztrációjával kapcsolatos ügyintézést? Ez rontani fogja az önkormányzatok képességét az adópolitikájuk menedzselésében?

Érzékelhető a NAV részéről egy centralizációs törekvés, nevezetesen, hogy ők gyűjtsék be ezeket a forrásokat is. Minden önkormányzat egy úgynevezett HASP-rendszeren keresztül kezeli az adóbevallásokat, kivéve a fővárost, amely egy úgynevezett AIR-rendszert működtet. Idén december 31-éig nekünk is át kellene térnünk az ASP-re. Csakhogy az FKT, nagyon helyesen, megállapította, hogy adózási élmény szempontjából a Kincstár által működtetett állami ASP-rendszer nem jobb, sőt bizonyos tekintetben még rosszabb, mint a Fővárosi Önkormányzat szisztémája.

Egyszóval, én minden centralizációs törekvést akkor tartok jónak, ha ezzel nem sérül a szolgáltatást igénybe vevők lehetősége. Márpedig most ez a veszély fennáll, ami ellen én küzdök.

Egyébként az állam most is mindent lát az önkormányzatokról, hiszen azok egy úgynevezett interface-n keresztül kapcsolódnak a kincstári rendszerhez. Nincsenek tehát titkok, olyannyira, hogy mi idén február óta minden hónapban közzéteszünk a honlapunkon egy ugyanolyan szintű jelentést, mint amilyet a Kincstár az állami költségvetésről. De persze érzékelem, hogy a folyamat vége az lehet, hogy majd a NAV szedi be az iparűzési adót és osztja szét az önkormányzatoknak. Nyilván nem véletlen, hogy most ebbe az irányba tettek egy adminisztratív lépést.