Visszatérve a költségvetésben tátongó lyukra: milyen egyéb bevételek maradtak még el?

Le kellett mondanunk az osztalékbevételekről. Például a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. esetében, amely a válság előtt egy prosperáló cégünk volt, de a jelentősen visszaesett vendégforgalom miatt egy 10 százalék alatti, 90 fős létszámleépítést kellett elrendelnünk. Igaz, próbáltuk enyhíteni a terheket, egy előremutató, munkaerőbarát modellt létrehozni. Ezért a foglalkoztatási törvényben rögzített munkába helyezési bizottságot hoztunk létre. Ebben benne vannak a fővárosi önkormányzat nagyobb cégeinek HR-vezetői, valamint több, a versenyszférában tevékenykedő cég képviselői.

Az a célunk, hogy megpróbáljuk a pandémia miatt állásukat elveszített embereket felvenni. Hiszen egy 26 ezer fős intézményrendszerben, mint amekkora a fővárosé, mindig sok üres munkahely van, ahová keresünk embereket. Akiket nem sikerül felvenni, azoknak a főváros foglalkoztatási szolgálata, a Budapest Esély Nonprofit Kft. átképzést, mentorálást, tanácsadást tud nyújtani, megpróbálva visszasegíteni őket a nyílt munkaerőpiacra.

Közterület-használati díjak, parkolási bevételek is kiestek. Ugyanakkor forrást kellett adnunk a budapesti Art-mozihálózatért felelő Budapest Filmnek, a Budapesti Állat- és Növénykertnek.

Honnan pótolják ezt a 69 milliárdot?

Az első tételen már túlvagyunk. A szolidaritási hozzájárulás növekedése miatt augusztusban már 12 milliárd forintot beemeltünk a költségvetésbe.

A többi 57 milliárd pótlásáról az október 28-ai közgyűlésen hoztunk döntést. 30 milliárdot azzal takarítunk meg, hogy eltörlünk meglévő feladatokat. Ezek olyanok, amelyek hiányát elvileg nem fogják észrevenni a városlakók. Tehát nem meglévő szolgáltatásokból veszünk vissza vagy fejlesztéseket mondunk le, ezek olyan keretek, amelyek lehetővé tettek volna fejlesztéseket.

Elmarad például a B+R kerékpártároló program végrehajtása, amely 300 millióba került volna. Emellett jelentősen csökkentettük a lassan induló fejlesztések áfaelszámolási keretét, az általános tartalékot pedig 10,1 milliárddal szűkítjük, hiszen az év közben minden forrást ide allokáltunk. Kénytelenek vagyunk törölni olyan halaszható dolgokat, mint az ünnepek, rendezvények kerete. Továbbá a kormány-főváros együttműködésének 9 milliárdos keretét is beemeltük a büdzsénkbe.

A 30 milliárdon felül megtakarításra kértük a fővárosi cégeket, intézményeket, ebből 2,3 milliárdra teszünk szert. A Főpolgármesteri Hivatal működési kiadásait (informatikai, személyi, logisztikai) 1,4 milliárddal vágtuk vissza. Az Európai Beruházási Bank (EIB) hitelének az átstrukturálásával 10 milliárdra tehetünk szert.

Ám, mivel ezek az átcsoportosítások még mindig nem lettek volna elegendőek, a következő évek fejlesztéseire félretett pénzből 13 milliárdot is be kell vonnunk a működés finanszírozásába. Mindezek révén tudjuk 2020-ban egyensúlyba hozni a költségvetést, de 2021 még ennél is nehezebb lesz.

Az mit jelent, még az ideinél is szűkebb lehet Budapest költségvetési mozgástere 2021-ben? Mi az, amiből le kell adni, hogy máshol meg legyen? Az a költségvetés szükségletalapú lesz, vagy túlélő? Mekkora növekedéssel, inflációval számolnak?

Bár a 2021. évi költségvetésről most még nagyon óvatosan tudnék beszélni, hiszen még csak a tervezésnél tartunk, az egyértelmű, hogy a jövő évi egy túlélő költségvetés lesz. Arra koncentrálunk, hogy a működésünk biztosított legyen. Ebből következően minden fejlesztési részünket, ahol saját forrásunk van, átcsoportosítjuk a működési források közé. Magyarul, a későbbi évek eredményét kell beleölnünk a ma és a holnap folytatásába. Erre persze akkor van esélyünk, ha az EIB-nél meglévő hitelkeretünket át tudjuk strukturálni.

Ez az átstrukturálás két irányú. Egyrészt a meglévő, 99 milliárd forintos hitelkeretnél pandémiára tekintettel azt kértük az EIB-től, hogy a finanszírozási arányokon lehessen módosítani, oly módon, hogy 90 százalékot lehessen hitelből és 10 százalékot egyéb forrásból beletenni az egyes projektelemekbe. Ezt a visszatérítendő támogatást még az előző városvezetés tárgyalta ki. Másrészt mi is kezdeményeztük e hitelkeret bővítését, ha úgy tetszik, egy új visszatérítendő támogatást kértünk az EIB-től. A bank már elvi engedélyt adott egy 200 millió eurós, 30 éves lejáratú hitelre, amelynek törlesztését négyéves türelmi idő után kellene megkezdeni. A kormány azonban ezt egyelőre nem támogatta, legalábbis szóban. De ezt a munkát nekünk folytatni kell az EIB-vel, és majd hivatalosan, írásban is várjuk, hogy mi lesz a kormány álláspontja. Azt tanultam meg ugyanis az eddigi, 18 éves közigazgatási pályafutásom során, hogy a kormányzás és a közigazgatás egy írásbeli műfaj. Amíg tehát nincs papír, addig szinte minden lehetőség adott, ha nem így, akkor lehet, hogy kicsit más formában.

Szakmai kifogások merültek fel a kormány részéről?

Nem, ez egyértelműen egy politikai lépés. Hiszen, ha szakmai problémájuk lenne, akkor megjelölnék, mely projektelemek finanszírozását nem tartják indokoltnak. Ezt akár tudomásul tudnánk venni. Szerintünk az a jó vita, amikor tárgyalóasztal van és folyamatosan párbeszédet folytatunk valamiről és létrejön valamilyen megegyezés. Mint ahogy az történt az előző, 99 milliárd forintos EIB-hitelkeret kapcsán Tarlós István és a kormány között. Akkor például nem engedték a hitelből buszok vásárlását. Egy ilyen kikötést mi is el tudnánk fogadni, arról tárgyalnánk, de ne politikai zsigerből mondják azt, hogy nem vehetünk fel hitelt.

De az lehet egy elv a kormány részéről, hogy Budapest ne növelje a már most is 120 milliárd forint körülire rúgó eladósodottságát.

Ez azért nem elv, mert a kormány, valamint állami nagyvállalatok is vettek fel hitelt az EIB-től és most is tárgyalnak erről. Ha ezt nekik lehet, s az államadósság a hitelfelvételeik által nőhet, akkor a főváros miért nem teheti meg ugyanezt? Különösen úgy, hogy az EIB hitelképesnek minősítette Budapestet. A mi hitelképességünk a kormánytól függ, ha nem alkalmaznak a fővárossal szemben erős megszorításokat, akkor a hitelterheket ki kell tudnunk termelni. Nekünk nem a holnapot és a holnaputánt kell túlélnünk a hitel szempontjából, hanem hogy ha visszarázódik a gazdaság, akkor olyan bevételeink keletkezhetnek, amelyek finanszírozni tudják a működési kiadásainkat. Ha hatékonyabbá válik a közösségi közlekedés, a járműállomány és egyébként a szennyezés is csökken, akkor ez a kiadásainkra mérséklően hathat.

Mire fordítanák egyébként ezt a 200 millió eurót, mai árfolyamon durván 73 milliárd forintot?

Ezt a hitelt két területen költenénk el. Egyrészt közlekedésfejlesztésre, méghozzá olyan projektekre, amelyek a károsanyag-kibocsátást csökkentik. Ez trolik, villamosok és elektromos buszok beszerzését és ehhez kapcsolódó infrastrukturális beruházásokat jelentené. Másrészt zöldfejlesztési projektekre menne a pénz, nagy és kisebb zöldterületek revitalizációjára. Ez a főváros „tüdejét” erősítené a következő években.

Visszatérve a 2021-es büdzsére, ilyenkor, október végén csak vannak már egyes tételek, amelyek biztosan szerepelni fognak benne, illetve éppen ellenkezőleg hiányoznak majd. 

Még alapvető döntéseket kell meghoznunk, de kétségtelenül vannak olyanok, amelyek már megszülettek. Az már biztos, hogy jelen helyzetben nincs arra esély, hogy béremelést hajtsunk végre a főváros bármely cégénél. Ezt azért fontos leszögezni, hogy ne zsákbamacskát áruljunk és ne egy úgynevezett mértékvita kezdjen kialakulni a szakszervezetekkel, érdekképviseletekkel arról, hogy akkor hány százalék is lesz a béremelés. Sajnos azt kell mondanunk, hogy ha költségvetési szempontból egy fenntarthatatlan működési pályán van a város, akkor nincs miből a béreket emelni.

S nem tartanak attól, hogy emiatt elvándorolnak a dolgozók? Bár a mostani válsághelyzetben kétségtelenül kisebb az esélye annak, hogy jól, vagy jobban fizető állásokat találjanak.

Egy dolgot a válság mindenképpen megmutatott, nevezetesen azt, hogy szükség van minőségi munkahelyekre. Ezalatt azt értem, hogy munkaszerződéses jogviszonyban dolgozunk, alapvető garanciák övezik a munkánkat, a munkakörülményeink is fontos szempontok, kiszámíthatóan megkapjuk a bérünket, tudunk tervezni. Sajnos, ha megnézzük a hazai adóstatisztikákat, akkor azt látjuk, hogy Magyarországon 2,8 millió embernek van évente minimálbér feletti, stabil jövedelme. Ebből következően minden olyan munkahely, amely tudja az említett paramétereket hozni, szerintem vonzó. Lehet, hogy pillanatnyilag valaki azt gondolja, jobb, ha katás vállalkozóként számlázik és ennek köszönhetően kisebb adóval tudja kiszedni a nettó jövedelmét. De azt is látjuk, hogy a válság miatt az elsőként elküldöttek pont ezek a katás vállalkozók voltak, akiket nagyon könnyű volt kirúgni, hiszen egy gazdasági egységről beszélünk, nem egy foglalkoztatottról.

Mi például ezért is ragaszkodtunk ahhoz, hogy a válság alatt is végrehajtsuk a Budapest-pótlék bérfejlesztési programot, nem állunk meg ebben. Bár, mint említettem, 2021-ben ezzel nem tudunk tovább haladni, de 2020-ban megtettük e lépéseket. Ez 10 milliárd forintjába került a városnak, de megérte, stabilizálni tudtuk a munkaerő-állományt. Ezért is mondtuk azt, hogy például a kulturális szféra esetében ugyan egy törvénnyel megszüntették a közalkalmazotti jogállás alapján a dolgozóknak járó védelmet, és a Munka törvénykönyve hatálya alá kerültek át a kulturális intézmények dolgozói, mi egy kollektív szerződést kötöttünk a szakszervezetekkel és megvédtük a jogaikat. Ezzel is azt kívántuk ugyanis jelezni, hogy szükség van rájuk, arra a tapasztalatra, amelyet felhalmoztak.