Nincs „adó a felmentésért”
Magyarországon ugyanakkor más a kiinduló helyzet. A vagyonadó korábbi vitájában több, a közvélemény által a NER-hez kötött, néhány év alatt sokmilliárdossá lett vállalkozó is úgy nyilatkozott, hogy az évi egy százalékos vagyonadó számukra nem jelentene érdemi problémát. A Blochamps szerint éppen ezért lenne súlyos hiba, ha a közvéleményben akár csak közvetve is összekapcsolódna a magasabb közteherviselés vállalása a vagyonvisszaszerzési eljárásokkal.
A Blochamps korábbi elemzéseiben azért bírálta az 1 milliárd forintos vagyonadó-küszöböt, mert reális szabályozási kockázatként azonosította, hogy a legnagyobb, gyakran nemzetközi struktúrákban kezelt, – köztük komoly százalékban a NER-hez köthetően gyorsan felépült – vagyonok nehezebben lesznek elérhetők, mint a Magyarországon működő, évtizedeken át rendre adózott vállalkozói portfóliók. Ha ehhez még az a társadalmi képzet is társulna, hogy egy önként vállalt vagyonadó közvetve mérsékelheti a vagyonvisszaszerzési vizsgálatok esélyét vagy intenzitását, akkor a jogkövető magyar vállalkozók (akik várhatóan a vagyonadó igazi költségcipelői lesznek) és a legmobilabb gigavagyonok tulajdonosai közötti társadalmi távolság nemhogy szűkülne, de különbség még tovább nőne. Ez nemcsak igazságtalan lenne, hanem éppen az új hivatal létrehozásának társadalmi célját gyengítené.
„A vagyonadó célja lehet a nagyobb közteherviselés. A vagyonvisszaszerzés célja viszont a jogellenesen megszerzett vagyon feltárása és visszaszerzése. A kettőt összekeverni nemcsak szakmai hiba lenne, hanem a jogbiztonságba vetett bizalmat is rombolná. A múlt jogellenességének kezelése, illetve a jogszerűen megszerzett vagyon nagyobb közteherviselése el kell határolódjon egymástól, mind fogalmi, mind jogi, mind erkölcsi aspektusában a közbeszédben.” – mondta Karagich István.
