A nyilvános vitában erős politikai állítássá vált, hogy az 1 milliárd forintos vagyonadó-küszöbbel kapcsolatos szakmai kritikák valójában a NER-vagyonok védelmét szolgálják. Ezzel szemben a Blochamps adatai szerint a tervezet leginkább a jellemzően a Tisza párt támogatóinak számító, sok olyan hazai cégépítőt is nehéz – sőt az eszköz- és vagyon allokációra sokkal többet áldozó szupergazdagokhoz képest aránytalanul nehéz – helyzetbe hozna, aki az elmúlt 15 évben nem kivételezésből, hanem annak ellenére maradt talpon.

Ők, akik cégük fenntartása érdekében, dacolva a másokat támogató kivételezéssel végig iszapbírkózták az elmúlt 15 évet most azt látják, hogy ellentétben az ígéretekkel nem lesz érdemi visszafordulás – egy kalap alá veszik őket a kivételezettekkel – véli Karagich István, Blochamps Capital ügyvezetője.

Nem az a kérdés, hogy a vagyonosabb rétegek részt vegyenek-e a közteherviselésben, hanem az, hogy erre milyen eszköz alkalmas. A vagyonadó bevezetése ugyanis nem egyszerű technikai adókérdés. Egyszerre hat a vállalkozói bizalomra, az adóprudenciára, a hosszú távú versenyképességre, miközben gazdasági, jogi, költségvetési és társadalmi kérdéseket vet fel. A nemzetközi tapasztalatok alapján sokkal könnyebb rosszul bevezetni, mint jól. Vitán felüli, hogy a vagyonosabb társadalmi rétegek arányosabb közteherviselése legitim cél, de a vagyonadó rossz kialakítás esetén könnyen a már adózott, termelő és hazai tulajdonú vagyont terheli sajnos újra. (Magyarországon különösen nagy a kettős adóztatás kockázata, mert a tőkejövedelmek és vállalkozási jövedelmek már ma is adókötelesek.) A lényeg, hogy először teljes adórendszeri hatásvizsgálatra, világos célmeghatározásra és erős jogbiztonsági garanciákra van szükség.