A gazdasági miniszter szerint az embereket az óvatossági motívum, valamint magas megtakarítási ráta jellemzi. Ezen folyamatok mellett azonban érdemes azt is figyelembe venni, hogy az átlagos bér növekedés hogyan oszlik meg a munkavállalók között.
A teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó keresetének változása (előző évhez képest), 2020-2024
2020-ban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak (3 millió fő) 33 százalékának csökkent a reálkeresete, vagyis a nominális béremelkedése nem érte el az infláció növekedését. 2021-ben 45 százalék, 2022-ben 40 százalék volt ez az érték, majd 2023-ban 57 százalék, vagyis akkor több mint minden második foglalkoztatottnak csökkent a reálkeresete. Ez az egyik oka annak, hogy miért csökkent a fogyasztás tavaly. Ez a folyamat összekapcsolódik a háztartások áruvásárlási és egyéb fogyasztási hiteleinek növekedésével is: 2020-ban még „csak” 497 ezer ilyen hitelszerződés volt, míg 2024-ben már 643 ezer, s a hitelösszeg is jelentősen emelkedett. Idén júniusig már „csak” a megfigyelt foglalkoztatotti kör 19 százalékának csökkent a reálkeresete, azonban ez az arány is elég nagy ahhoz, hogy a fogyasztás növekedését lassítsa.
Továbbá, figyelembe kell venni, hogy a magas jövedelműek a növekvő reálkereset egyre kisebb részét fogják további (hazai) fogyasztásra költeni. Emellett az adatokból nem derül ki, hogy a vizsgált időszakban ténylegesen hány főnek nőtt folyamatosan a reálkeresete (pl. előfordul, hogy az egyik évben nőtt, a másikban csökkent a dolgozó reálkeresete), miközben ők a stabil fogyasztók. Hasznos lenne tudni a kimaradó 1,5 millió foglalkoztatott kereset alakulását is.
