Egész civilizációnk a homokra épült. Szó szerint. A beton összetétele 10 százalékban cement (ami mészből és agyagból áll), 15 százalékban víz és 75 százalékban homok. A betonban több mint 80 százalék a természetes töltőanyag – a szakkifejezés a kavicsra és a homokra együttesen vonatkozik –, az aszfaltban ennél is több, 94 százalék. Ez a „természetes töltőanyag” a második legnagyobb mennyiségben kitermelt erőforrás a víz után, megelőzve az olajat és a biomasszát is – állították szakértők a Smithsonian Magazine-ben.
Nehezen kutatható
Évente tizenegymilliárd tonna betont hozunk létre, de nemcsak a betonba kerül homok, hanem az üvegbe, a komputerbe, az okostelefon képernyőjébe, sőt az ételünkbe, a fogkrémbe, a kozmetikai szerekbe, a festékbe, a műanyagba, a csipőprotézisbe, a mellimplantátumokba, a járműveket meghajtó motorba és a repülőgép-alkatrészekbe is felhasználjuk. Mi több, a környezetbarát technológiák sem mellőzhetik a homokot, hiszen a szélturbinákba is beleépítjük, és a szolárpanelekhez szükséges szilícium is a homok egyik alkotóeleme (igaz, az agyagban és a kavicsokban is megtalálható). Még a hidraulikus kőfúrással végzett földgázkitermeléshez is homokkal teli oldatot használnak, óriási mennyiségben.
Éves szinten összesen 50 milliárd tonna homokot termelünk ki és használunk el. Ez duplája annak, amit a Föld összes folyója „gyárt” nekünk. Gyorsabban használjuk el a homokkészletünket, mint ahogy azt az anyatermészet pótolni tudja a kövek erodálódásával, széttöredezésével, ami évezredeken keresztül tartó folyamat.
És mi van az óriási, országnyi méretű sivatagok homokkészletével? Hogyan fogyhatnánk ki a homokból? – kérdezhetnénk. A válasz a sivatagi és a nem sivatagi homok eltérő szemcsésségében rejlik. Az erős sivatagi szél úgy dobálja a homokszemeket, hogy lehorzsolódnak a szélei, túlságosan kerekké téve a szemcséket ahhoz, hogy jól össze tudjanak állni a betonban. Ezért a sivatagi homok teljesen alkalmatlan az ipari használatra. Ahhoz rücskösebb, göcsörtösebb és négyszögletes homokszemek kellenek. Vagyis a folyami vagy a tengeri homok, amely kitermelésének negatív ökológiai és társadalmi externáliáit is csak most kezdjük felismerni. Sajnos a tudományos közélet sem foglalkozott a homok fenntarthatóságának kérdésével, hiszen a lelőhelyek kilométerekre vannak a partszakaszoktól, és nehezen kutathatók. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja, az UNEP is csak 2014-ben adott ki jelentést az ügyben.
Az ipari használatra szánt homokot legegyszerűbben a tengerfenékből, a tavak és a folyók medréből lehet kinyerni. A köves területekből eredő homok is megfelelő minőségű, de a vizes homok kitermelése olcsóbb, hiszen nem kell fúrni, faragni, zúzatni, mint a kőbányáknál, elég egy nagy szivattyút a folyó közepén a mederre helyezni. A tengeri homoknál pluszköltséget jelent, hogy ki kell vonni belőle a sót, hogy az épületek betonjában az ne indítson el korróziós folyamatot. A vizes élőhelyek megbolygatásának azonban számtalan mellékhatása van.
A tengerek mélyének vékony homokrétege ad otthont például a krokodiloknak, teknősöknek és olyan mikroorganizmusoknak, amelyek fontos szereplői a táplálékláncnak. A felkavart, zavaros vízben az apró részecskék eltömítik a halak kopoltyúját, ezért tömegesen pusztulnak el. Sérülnek a korallzátonyok is, amelyeknek kulcsfontosságú szerepük van a Föld karbonháztartásában, hiszen a korall szén-dioxidot épít be mészvázas testébe. Ráadásul a tengerfenék megbolygatásának következménye az is, hogy a part menti homok belecsúszik a tengerbe, hogy kiegyensúlyozza magát. A Föld homokos tengerpartjainak 90 százaléka átlagosan 40 méterrel csökkent kiterjedésben 2008 óta.
A 2018 júliusában Houstonban tomboló árvizet például súlyosbította a San Jacinto-folyóban tíz-húsz éve folyó homokbányászat. Nepál, Banglades és India árvizei viszont továbbnövelik a homok iránti igényt: az árterületeken részben ezzel próbálnak gátakat építeni. A sarkköri jégtakarók olvadása miatt emelkedő tengerszint és az erősödő viharok áradásai ellen is a partok feltöltésével védekeznek. A dél-angliai Bournemouth nemrég 3,6 millió fontot költött partjai feltöltésére: 320 000 köbméter minőségi homokot vett, köbméterét 11,25 fontért (4091 forint). Cannes-ban is megemelte a szabadstrandot a városvezetés.
Kielégíthetetlen igény
A homokkitermelés évi 65–70 milliárd dolláros forgalmú globális iparág. Évről évre nő a beton iránti igény, ahogy egyre gyorsul az urbanizálódás, legfőképp a fejlődő országokban. Kínának 102, Európának 38 városa van, ahol egymilliónál nagyobb a lakosság lélekszáma.
Az ENSZ prognózisa szerint 2050-re az emberiség 65 százaléka városokban fog lakni. Vagyis betonintenzív környezetben. Egyébként az ENSZ 2015-ben felfelé módosította becslését: 2050-re már nem 9, hanem 9,7 milliárdos lélekszámot jósolt az emberiségnek.
Megoldások
A Cambridge-i Egyetem egyik kutatócsoportja számítógépes modellezéssel próbálja áramvonalasabbá tenni a nyugati építészetet, mondván, túl vastagok a betonszerkezetek, vékonyabbak is megállnának a lábukon.
Vannak, akik szerint a megoldás az, ha plasztikhulladékot építenek a betonba, hiszen a mikroplasztik a homokban is megtalálható. Becslések szerint így az éves homokhasználat 10 százalékát, nagyjából 800 millió tonnát válthatnánk ki. Létezik a technológia, amellyel az üveget bezúzzák, és homokot gyártanak belőle. A késztermék a tengerpartokon is használható, állítólag teljesen biztonságos, nem karcolja össze a talpunkat.
Az emberiség történetében a homok mindig lokális, helyi értékű termék volt. Egészen addig, míg óriási régiók változtak homokhiányos területekké, aminek következtében a homok globális áruvá vált. Nemzetközi kereskedelme az elmúlt 25 évben a hatszorosára nőtt. Sok ország és régió ma teljes mértékben homokimportra szorul, ezért virulhat a maffia által uralt illegális kitermelés. Az olasz, a marokkói, az indonéz és a jamaikai maffia is jelen van az illegális homokbányászatban és csempészetben. Jamaika északi partjánál 2008-ban egyetlen éjszaka alatt eltüntettek 500 teherautónyi homokot. Indiában az egyik legerősebb bűnszövetkezet a Homok Maffia, amely évente 2,3 milliárd dolláros bevételt termel, és 75 ezer embert foglalkoztat szörnyen alacsony bérekért. A tizenkét órás műszakokban güzülő, kétszáz alkalommal forduló sofőr egy hajónyi rakomány szállításáért csak 15 dollárt (4180 forintot) kap.
Szabályozás
Bár a biodiverzitást védi nemzetközi egyezmény, a homokkitermelést nem szabályozza hasonló globális megállapodás. A kormányoknak szabályozniuk kell a homokbányászatot, hogy megakadályozzák az esztelen és illegális kitermelést. Az ENSZ szerint ugyanúgy adóztatni kellene a homokkitermelést, mint ahogy a légszennyezést is egyre több országban beárazták akár kvótavásárlási kötelezettséggel, akár karbonadóval.
- 2010-ben világszerte 11 milliárd tonna homokot termeltünk ki, a legtöbbet Kelet-Ázsiában. A második helyen Európa áll, utána következik az USA. De a hivatalos nemzeti adatok alacsonyak, szinte sosem foglalják magukban a nem építőipari alkalmazást (pl. hidraulikus földgázkitermeléshez használt homok, tengerpartfeltöltés). Reálisan az éves globális homokkitermelés ma megközelíti az 50 milliárd tonnát.
- A világgazdaság ma 30-40 milliárd tonnányi természetes töltőanyagot használ építkezésekre, ennek fele homok. Ez elég ahhoz, hogy egy 27 méter magas, 27 méter széles falat építsünk az Egyenlítő vonalán.
- 2016-ban az USA-ban 8,9 milliárd dollár forgalmat generált a kavics- és homokkitermelés, s ezek kereskedelme.
- Kínában használják el a globális betongyártás outputjának felét. Az ázsiai nagyhatalom évente 146 ezer kilométernyi autósztrádát épít. Három év alatt Kína annyi autópályát és hidat épített, amennyi az USA-ban összesen létezik (a 221 méter magas Hoover-gátat is beleértve). 2011 és 2013 között Kína több betont használt fel, mint amennyit a felhőkarcolók építésében élen járó USA az egész huszadik században – nyilatkozta a BBC-nek Pascal Peduzzi svájci tudós, a UNEP munkatársa. Kína cementgyártásban is lehagy mindenkit: évi 2500 tonnával többet állít elő, mint bármely más ország. A világ legnagyobb homokkitermelő helye a kínai Pojang-tó napi 989 ezer tonnával.
