A Welt am Sonntag német újság szerint Magyarország, mint az olcsó munkaerő országa, valóban vesztett vonzerejéből, hiszen a környéken tényleg vannak olcsóbb országok. Marcus Frenzel, az autóalkatrészeket gyártó német beszállító cég, a Pex menedzsere a vasárnapi újságnak elmondta:
- Ennek ellenére azonban, amíg a német és a magyar bérszínvonal között 1:5 az arány, még mindig nagy haszonnal lehet Magyarországon termelni.
A Pex vezetősége például középtávon, a magyarországi bérköltségek növekedése ellenére sem gondolkodik távozáson, persze azért számolnak Romániával, vagy Ukrajnával, mint a jövőben lehetséges termelői telephelyekkel.

A motivált munkaerővel rendelkező Romániában a bérszínvonal 15 százalékkal alacsonyabb, mint Magyarországon, míg Ukrajnában 70 százalékkal. Ezzel valóban nem tudunk versenyezni. Néhány befektető úgy gondolja, ezeknél az országoknál az sem mellékes tényező, hogy egyhamar biztos nem lesznek az Európai Unió tagjai, így a a pénzüket oda vivőknek nem kell olyan negatív hatásokkal számolniuk, mint esetleg az elkövetkező években hazánkban. Persze az uniós tagság előnyökkel is jár, ami sokak számára inkább vonzerő, mint távozásra serkentő tényező.

A Welt am Sonntag idézte Varga Ágnest, a pénzügyminisztérium államtitkár-helyettesét, aki úgy nyilatkozott, hogy a kormány a már megszerzett jogokhoz nem nyúl hozzá. A lap megemlítette, hogy a kivételezett helyzetben lévő cégek végső esetben akár jogi úton is készek lennének megvédeni privilégiumaikat az Európai Unió bíróságán.

Alexander von Tippelskirch, az IKB Deutsche Industriebank képviselője szerint azonban Magyarország csak azok számára nem vonzó mostanában, akik kizárólag a munkaerő kategóriájában gondolkodnak.
- Magyarország fejlett nemzetgazdaság. Az EU-csatlakozás nyomán javulnak a keretfeltételek, ezáltal a külföldi befektetők számára ésszerűnek tűnhet, hogy az értékteremtő láncolat egyre nagyobb hányadát helyezzék át a magyarországi gyártóhelyre, az országot hídfőállássá építsék ki keleti országok irányába - mondta von Tippelskirch.

Az azonban tény, hogy függetlenül a hazai munkaerő árától, színvonalától a vállalati karcsúsítások korát éljük. Sok vállalatvezetőknek ma éppen az okoz fejtörést, hogy az átszervezések ellenére hogyan tudják megtartani, illetve hogyan tudják a leghatékonyabban kihasználni azt a szellemi tőkét, amelyet egyszer már megszereztek. Erre pedig az a megoldás, ha az egyének a vállalaton belül találják meg a számukra leginkább testreszabott területet. Persze ehhez segítségre van szüksége munkavállalónak és munkáltatónak egyaránt.

Korábban számos szervezet azért alkalmazott tanácsadókat, hogy az elküldött munkavállalóinak segítsen újból elhelyezkedni. Az outplacement mára már bevált és elterjedt gyakorlatnak számít, és a tanácsadók figyelme újabban a még pozícióban lévő alkalmazottak felé irányul, és mentorként abban próbálnak segíteni, hogy ezek az egyének a szervezeten belül tudjanak maradni. Nyelvi leleménnyel munkájukat inplacement néven kezdték emlegetni.

Itt a szervezeten belül egyszerre nagyszámú dolgozó mozgásáról van szó, vagyis egy gyáregység bezárásakor például a menedzsment végkielégítés helyett megpróbál olyan támogató környezetet kialakítani, amely úgy ösztönzi az egyéni fejlődést, hogy az összhangban álljon az üzleti szükségletekkel. Ez is egy lehetséges út.

Gyárbezárások: világtrend, vagy hazai jelenség?